Déli szőrösorrú vombat

Déli szőrösorrú vombat
Fogságban tartott példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia) Rend: Diprotodontia Alrend: Vombatalkatúak (Vombatiformes) Család: Vombatfélék (Vombatidae) Nem: Lasiorhinus J. E. Gray, 1863 Faj: L. latifrons
Tudományos név
Lasiorhinus latifrons (Owen, 1845)
Szinonimák
Lasiorhinus mcoyi J. E. Gray, 1863 Phascolomys latifrons Owen, 1845 Phascolomys lasiorhinus (Gould, 1863)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Déli szőrösorrú vombat témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Déli szőrösorrú vombat témájú médiaállományokat és Déli szőrösorrú vombat témájú kategóriát.

A déli szőrösorrú vombat (Lasiorhinus latifrons) az emlősök (Mammalia) osztályának erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül a diprotodontia rendjébe és a vombatfélék (Vombatidae) családjába tartozó faj.^[1]

A déli szőrösorrú vombat Dél-Ausztrália hivatalos állata, valamint nemének a típusfaja.

Előfordulása

A déli szőrösorrú vombat előfordulási területe az ausztrál kontinensre korlátozódik. Ez az állat csak Nyugat-Ausztrália délkeleti részén, Dél-Ausztrália legdélebbi sávjában és Új-Dél-Wales délnyugati sarkában található meg.^[2][3]

Félsivatagos cserjésekben él.

Megjelenése

Tömzsi testfelépítésű és rövid lábú erszényes, végtagjain öt-öt ujj van, ezek pedig lapított és erős karmokban végződnek; az állat megjelenése az üreglakó életmódra utal.^[4] A teljes talpfelületét használja járás közben.^[4] Az átlagos testhossza 77,2-93,4 centiméter közötti és a testtömege 19-32 kilogramm közt mozog. A három ma élő vombatfaj közül a déli szőrösorrú vombat a legkisebb. A rövid farka nem látszik a hosszú szőrű bundája miatt. A bundája selymes tapintású, és általában szürke vagy drapp színű. Amikor szőrzetét igazítja, a déli szőrösorrú vombat a második és harmadik ujját használja; ezek az ujjak a tövüknél össze vannak forrva.^[5][6] A feje robusztus és lapított, a fülei hegyesek.^[7] Az orra a disznóéra (Suidae) emlékeztet, azonban amint a neve is utal rá, szőrzet is található rajta.^[5][4] A metszőfogai rágcsálószerűek (Rodentia), az őrlőfogai között nagy rés van, a széles szájpadlása miatt. A fogai egész életében nőnek. A vombathoz (Vombatus ursinus) képest nagyobb halántékizma és kisebb rágóizma van.^[8] Az északi szőrösorrú vombattól (Lasiorhinus krefftii) eltérően az orrcsontja nem hosszabb a homlokcsontjánál.^[4]

Életmódja

A déli szőrösorrú vombat eme kontinens déli részein található félsivatagjaiban, illetve száraz füves pusztáiban és erdőségeiben él.^[7] Üreglakóként nagy méretű járatrendszert váj ki; ennek több bejárata is van. Egy-egy járatrendszert akár 10 különböző déli szőrösorrú vombat is használhat egyszerre. Amikor vájja a földet, azt a mellső lábaival teszi, aztán mind a négy lábával kitolja a földet vagy homokot.^[9] A központi üregtől körkörösen 100-150 méteres járatok indulnak ki. Amikor a kis vombatok elhagyják anyjukat, először ezekbe költöznek be. Habár mindegyik példánynak megvan a kedvelt ürege, nemigen tartanak tulajdonjogot fölötte. Időnként át-átköltöznek; az üregek szájait ürüléknyomok kötik össze.^[10] A hím sokkal agresszívabb és területvédőbb, mint a nőstény; olykor a hímek hevesen összeverekednek egymással. Az üreg hőmérséklete télen 14 Celsius-fok, míg nyáron 26 Celsius-fok; ez a vombatfaj csak a 2-36 Celsius-fok közti külső hőmérsékletet tűri meg. Az állat éjszaka jár táplálékot szerezni; nappal mélyen a járatokban tartózkodik.^[11][12][13]

Táplálékának nagy részét az őshonos száraz fűfélék és bozótosok képezik, azonban az emberek közelségében a kultúrnövényeket és más betelepített növényfajokat sem veti meg.^[14] A legfőbb tápnövénye az Austrostipa nitida nevű perjeféle, amelyet a területén mindig rövidre legel.^[14] Az emésztőrendszere összetett, de nem olyan, mint a méhlepényes kérődzőké (Ruminantia).^[14] A vizeletét újrahasznosítja, emiatt szárazabb ürülékei vannak. A metabolizmusa és a pajzsmirigyhormon-szintje jóval alacsonyabb, mint a méhlepényeseké vagy más erszényeseké.^[15][16]

A déli szőrösorrú vombat a gazdaállata az Eimeria ursini és az Eimeria wobati nevű élősködőknek.

Szaporodása

Ennek az erszényesnek a szaporodási időszakát a téli esőzések mennyisége határozza meg. Ha az adott évben elegendő esőzés volt, akkor a nőstény augusztus és október között szagjelzésekkel hívja fel magára a hímek figyelmét. Ha nem volt elég téli eső, akkor abban az évben elmarad a szaporodási időszak. Ebben az időszakban a hímek agresszívabbak, mint máskor. Egy-egy nőstény akár több hímmel is párzik egy időszakon belül. A párzás az üregben történik meg. A vemhesség csak 22 napig tart, ennek végén - általában októberben - egy apró magzatszerű élőlény jön világra, amely bemászik az erszénybe és rákapaszkodik az egyik mellbimbóra. Itt ül körülbelül 6 hónapig, amíg eléri a 450 grammos testtömeget, kinyílik a szeme és megszőrösödik. Miután elhagyja az erszényt, máris elkezd legelni. Az elválasztás csak egy év után következik be, a kis vombat csak háromévesen számít felnőttnek; ekkor éri el az ivarérettséget.^{[5][14][6][10][4]}

Több fogságban tartott példány is 34 éves korában pusztult el; tehát meglehet, hogy ez a faj maximális életkora.^[17][18][19]

Képek

• 
  Szemből és
• 
  fentről
• 
  Alvó példányok
• 
  A természetben
• 
  A csontváza

Jegyzetek

1. Woinarski, J. (2016. január 2.). „Lasiorhinus latifrons”. The IUCN Red List of Threatened Species 2016, e.T40555A21959203. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2016-1.RLTS.T40555A21959203.en. 
2. Southern Hairy-nosed Wombat. Unique Australian Animals Website. [2011. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 31.)
3. Davies J. 1998. "Who Owns the Animals? Sustainable Commercial use of Wildlife and Indigenous Rights in Australia Archiválva 2004. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben." Presented at "Crossing Boundaries" the 7th annual conference of the International Association for the Study of Common Property, Vancouver, British Columbia, Canada, 10–14 June 1998.
4. Green, Emily: 'Lasiorhinus latifrons southern hairy-nosed wombat. Animal Diversity Web. University of Michigan Museum of Zoology, 2006 Animal Diversity
5. Wells, R..szerk.: Walton, D.W.: Vombatidae, Fauna of Australia. Canberra, Australia: Australian Government Publishing Service, 1–25. o. (1989) 
6. Cronin, L.. Australian Mammals. Annandale: Envirobook (2000) 
7. Menkhorst, P.. A Field Guide to the Mammals of Australia. South Melbourne: Oxford University Press (2001) 
8. (1994) „A morphometric study of the skulls of two species of wombats (Vombatus ursinus and Lasiorhinus latifrons)”. Australian Mammalogy 17, 65–72. o. 
9. Ride, W.. A Guide to the Native Mammals of Australia. Melbourne: Oxford University Press, 93. o. (1970) 
10. Wells, R..szerk.: Strahan, R.: Southern Hairy-nosed Wombat Lasiorhinus latifrons (Owen, 1845), Mammals of Australia. Chatswood, NSW: Reed Books, 202–3. o. (1995) 
11. (2002) „The warren architecture and environment of the southern hairy-nosed wombat (Lasiorhinus latifrons)”. Journal of Zoology 258 (4), 469–77. o. DOI:10.1017/S0952836902001620. 
12. Wells, R.T. (1978). „Thermoregulation and activity rhythms in the hairly-nosed wombats, Laisorhinus latifrons (Owen), (Vombatidae)”. Australian Journal of Zoology 26 (4), 639–51. o. DOI:10.1071/ZO9780639. 
13. Tayor GK. A long term population study of the southern hairy-nosed wombat Laisorhinus latifrons at Moorude Wildlife Reserve, South Australia, {{{title}}}, 198–205. o.  (Wells & Pridmore 1998)
14. Tyndale-Biscoe, H. Life of Marsupials. CSIRO Publishing, 269–285. o. (2005). ISBN 978-0-643-06257-3 
15. Aspects of water metabolism in the southern hairy-nosed wombat Lasiorhinus latifrons, Wombats. Chipping Norton: Surrey Beatty (1998). ISBN 0949324817 
16. Hume ID. Marsupial Nutrition. Cambridge: Cambridge University Press, 434. o. (1999). ISBN 052159555X 
17. Chicago Zoological Society > Remembering Carver: Oldest Wombat on Record Archiválva 2012. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. Accessed 9 March 2013.
18. AdelaideNow > Wombats living happily ever after Archiválva 2012. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Accessed 8 March 2013.
19. Toronto Zoo mourns Hamlet, world’s oldest wombat, by Laura Beeston, at the Toronto Star; published July 8, 2016; retrieved March 27, 2018

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Southern hairy-nosed wombat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• (2013. április 1.) „Effects and treatment of sarcoptic mange in Southern Hairy-nosed Wombats (Lasiorhinus latifrons)”. Journal of Wildlife Diseases 49 (2), 312–320. o. DOI:10.7589/2012-10-256. 
• Proc. Zool. Soc. Lond. 1845: 82.