Tizenévesen amatőr színjátszó volt, majd színpadi rendező lett. Fizikusi diplomáját (1972) az ELTE Természettudományi Karán szerezte, szociológusként az egyetem bölcsészkarán (1977) végzett, 1983-ban vált bölcsészdoktorrá. 2002: PhD-fokozat, Debreceni Egyetem.
1972 és 1979 között dramaturgi munkát is végző rendezőasszisztensként tevékenykedett a MAFILM népszerű tudományos filmeket készítő stúdiójában. Olyan kiváló mesterek mellett sajátította el a dokumentum- és ismeretterjesztőfilm-készítést, mint Bodrossy Félix, dr. Homoki Nagy István, Kollányi Ágoston, Lakatos Vince. Önálló filmrendezői pályafutása 1975-től datálódik, 1979-től munkahelyi besorolása szerint is az. 1987 és 1994 között a MOVI-ban dolgozott, 1995-től az Uránia Kht. Helios Stúdió vezetője lett, 1997-től pedig az ebből megalakult Új HDF Stúdióé. Közel nyolcvan - köztük több sikeres sorozat- és egyedi - film producere volt; e munkakörében több fiatalt indított pályájára.
Ez ideig mintegy száz dokumentumfilmet forgatott, s ezekkel mintegy harminc hazai és nemzetközi fesztiváldíjat nyert el. Művei értelmi és érzelmi hatásra egyaránt törekszenek. Gyakran indul ki szépirodalmi ihletésből. Érdeklődési köre kiterjed a szorosan vett tudományok mellett a szerves építészetre, a fény, a környezet- és a téralakítás kérdéskörére, az egészséges és fogyatékos gyermekek nevelésére, a művészet- és a kultúrtörténetre. Tematikai repertoárját gazdagította a magyar mezőgazdaság eredményeinek, a kor követelményeihez való igazodásának bemutatása. Maga írja filmjei forgatókönyvét. Mozgóképeinek tartalmát beszédes filmcímek vezetik be. A Vagyok mint minden ember… ismeretterjesztő film a fogyatékos emberekről. Az ember és a kultúrtáj viszonyával foglalkozik A magunk képére… Egész estés dokumentumfilm az öngyilkosságról: „Erős karokkal fogjatok le szépen”. A fényesség titkainak tudója portré Zsolnay Vilmosról. Kós Károly munkásságát az Országépítő hozza néző közelbe. A szerző a tényleges lehetőségekkel való gazdálkodás művészetének tartja a filmkészítést. Munkásságát nem az önmegvalósítás, hanem az értékközvetítés jellemzi. Műveivel támpontot és távlatot kínál nézőinek. Elméletileg is foglalkozik dokumentumfilmmel (ezen belül az ismeretterjesztő és az oktatófilmmel is), a digitális mozizás problémakörével, valamint tudomány- és művészetelmélettel. Kezdeményezte a mozgóképes háttérszakmák újraindítását, a területen folyó szakoktatás, utánpótlás alap- és emeltszintű képzésének a praktikumra alkalmazott korszerű koncepcióját. 1994-től a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének soros elnöke, 1997-től elnöke. E minőségében képviselte/képviseli a magyar filmművészetet és filmszakmát a nemzetközi fórumokon: egyebek közt Párizsban (1995), Los Angelesben (2003), Szöulban (2004) és Madridban (2007) tartott kiselőadásokat.
Első fotókiállításán választékos visszatükröződéseket, jellemzően szecessziós épület(rész)eket láthatott a közönség — a szubjektív tárgyiasság („színről színre”) és az objektív líraiság („tükör által”) dimenziójában. A következő kollekciója tartalmi-művészeti többletet teremtő fotó-applikációkból építkezett mind a hazai, mind a japán helyszíneken készült felvételeket illetően. Az eredetileg különálló fotók a montázsok által meghatározott kompozíciókon partnerien illenek össze, és éreztetett töredékességük dacára – sőt talán éppen ez által – is megidézik a helyek szellemét.
Első könyvében szokatlan szemszögből veszi sorra a mozgókép formanyelvének és dramaturgiájának eszköztárát: minden egyes összetevőjét abból a szempontból tárgyalja, hogy miben és mennyiben épít a nézőre, miféle befogadói késztetést, milyen mozgásteret jelent számára. „Nem csupán a megismerési és kifejezési formákat, hanem minden egyes emberi alkotást úgy lehet felfogni - olvasható a második, művészetelméleti témájú könyv fülszövegében -, mint közelítő és távolító mozzanatok eredőjét, amelyekben a sajátságos emberit gyakorta éppen a távolságteremtés jelenti.” Harmadik könyve esszé, sok idézettel az analógiákról. Azt a kérdést járja körül, hogy mennyiben segítenek a párhuzamok és az analógiák világunk megismerésében. Döntő fontosságúnak tartván (mindennapjainkban, tudományban, művészetben), hogy képesek legyünk elkülöníteni a felszínes hasonlóságoktól a lényegi azonosságokat. Mindhárom kötetet ábrák, képek illusztrálják. A negyedik könyv filozofikus szépirodalmi munka, melynek olvasója kétszer, kétféle: konfrontált megvilágításban találkozhat a Mózes-i exodus bibliai históriájával. Egyiptomtól az Ígéret földjéig „monitorozza” a negyven esztendőn át bolyongó zsidóságot; felrajzolva e kóborlás talányos anatómiáját. Ötödik könyvében Budapest világvárossá alakulásáról és "magyarul beszélő házairól" vall szövegben és képekben. A Világképek, képvilágok c. kisregényben eredeti és kortársi írásművekre támaszkodó életrajzok révén három sors, három korszak, három világ elevenedik meg. Példák ezek, miszerint a művészet nem pusztán a lélek, a szellem luxusa, hanem létszükséglet, életstratégia és megoldás a mindennapok kihívásaira. Szent Lukács a festészeti munkásságáról szóló apokrif hagyományok alapján vált a festők védőszentjévé. Orvos volt, s utánajárt a Jézusról hallottaknak. Pályáját hivatalnokként kezdte Huang Kung-wang, majd kiábrándulva a mandarinok ügyeskedéseiből, beállt taoista szerzetesnek. Idős korában a kínai tájképfestészet egyik meghatározó alakja lett. Vincent van Gogh lelki betegségeinek kialakulásában, súlyosbodásában szerepet játszhattak csődöt mondó kapcsolatai s anyagi kiszolgáltatottsága, végül öngyilkos lett. Ide vezető útját azonban egyre rangosabb festmények szegélyezik. Az emberrel nem akkor történnek meg a dolgok, amikor megesnek vele: csalódásokat, veszteségeket kellett elviselnie Szabó Lőrincné Mikes Klárának és Leni Riefenstahl filmrendezőnek is. Életük során morálisan vitatható döntésekre kényszerültek. Reálisan megrajzolt életútjuk stációinál lelkületük önvédelmére kitalált példákat mutat be a Védőhálók c. kisregény. A perzsa birodalom egyik fellegvárában kémkedik Dareiosznak, „a Királyok Királyának szeme és füle”. Barátság szövődik közte és Aiszkhülosz között. A Szem a látásra, fül a hallásra szépírás főalakja eljut Perszepoliszba, jelent megbízóinak. Szíve és szelleme, visszaútján a megszülető demokrácia honához: Athénhoz közelíti őt.
Filmográfia a jelentősebb hazai díjakkal
A fény mint hullám — Az optikai rács (1975)
Osztókészülékek (1975)
Bevezetés a bepárlási folyamat irányításába (1975)
Az őszibarack termesztése (1975)
Házszerelés feszítéssel (1976)
Nők az élelmiszeriparban (1976)
Zöldségfélék kettős termesztése (1976)
Zöldségtárolás (1976)
A teljes kép (1976) (Operatőri díj Neményi Ferencnek, Miskolc, 1977)
A természet védelmében (1989) (I. díj, Kecskemét, 1990)
„Erős karokkal fogjatok le szépen” (1989)
A fluidizáció (1989)
Szerelmesklip (1990)
Társastánc (1991)
„Ha valaki házat épít” (1991)
Arcél (1992)
Egy hivatás múltjáról, jelenéről (1992)
Barokkvilág Magyarországon (1994)
Barokk zene barokk képekkel (1994)
Barokk, magyar keretben (1994) (II. díj, Szolnok, 1995)
Tanúfa (1995)
Beavatkozások (1995)
Csodagépezet (1996)
Patikamúzeumok, múzeumpatikák (1996)
Kultúrák keresztútján (1996)
A fényesség titkainak tudója (1996) (II. díj, Szolnok, 1997)
In memoriam Lajta Béla (1996)
Polgársziget (1998)
Festett kazetták világa (1998)
Pénzárverés (Játékelmélet tanulságokkal) (1998)
Mese világ (1998)
Sokszínű egység (1998)
Veled vagy ellened (Játékelmélet tanulságokkal II.) (1999)
Provinciális szecesszió (2000)
Szorítóban — több menetben (Játékelmélet tanulságokkal III.) (2000)
Gigászok arca (2001)
Medgyaszay István (2002)
Védetten…? (2003)
A nemzeti építészet mestere — Lechner Ödön (2003)
Országépítő — Kós Károly (2004)
Aki Torockót választotta — Toroczkai Wigand Ede (2004)
A jövő városa felé — A Vágó fivérek építészete (2005)
Jakab Dezső és Komor Marcell építészete (2006)
Betájolt öröklét (2006)
Városépítő — Bernárdy György (2006)
Mozgó világ (2007)
Árkay Aladár (2008)
Producerként kiemelkedő művei
Bordal I - VI. (Zöldi Istvánnal)
A Homo Faber-sorozat 3 epizódja (Kis Klárával)
Fontosabb szerkesztő-rendezői munkák a Duna Televíziónál
Múltidéző kövek
Megőrizzük vagy elvesztegetjük?
A Zsolnay-műhely
Rétfalvi Sándor szobrász, érdemes művész
Bachman Zoltán, Kossuth-díjas építőművész
Pungor Ernő akadémikus
Kornai János akadémikus
Fotókiállítások
Tükör által vs. színről színre (Budapest 2010, Szolnok, 2010)
Az emlékezet tájain (Budapest, 2011)
Elágazások és összefonódások (Dunakeszi, 2012) Közös, családi kiállítás (Ildikó lánya festményeivel, Anikó lánya könyvterveivel és megvalósult kiadványaival, Lídia unokája könyveivel, illusztrációival, grafikáival)
A szél és eső hídjain Kínához közelítve (Dunakeszi, 2012, Budapest, 2013, 2014)
Könyvek
A néző filmje (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2006, 192 o.)
Közelítő távolítás (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2007, 151 o.)
Párhuzamok. Esszé - sok idézettel - az analógiákról (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2010, 159 o.)
Kettős látás (Underground Kiadó, Budapest, 2011, 135 o.)
Budapest színről színre vs. tükör által (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2014, 176 o.)
Világképek, képvilágok (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2015, 156 o.)
Védőhálók (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2016, 138 o.)
Szem a látásra, fül a hallásra (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2016, 148 o.)
Lehet másképp (összeállító, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2017, 120 o.)
A Janovics forgatókönyv -- Munkanapló (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2020, 219 o.)
Amrita Sher-Gil el nem hangzott párbeszédek tükrében (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2020, 159 o. + képmelléklet)
Munka - béke - idők (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2021, 131 o.)
A csillagok járásával... Szőts István arcképéhez (szerkesztő, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2022, 203 o.)
A megöregedésről -- Monet és Renoir (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2023, 188 o.)
Pogánykeresztények, keresztény pogányok (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2024, 236 o.)
Fontosabb nemzetközi fesztiváldíjak
A szimmetriáról — aszimmetriáról
Különdíj (VIII. Nemzetközi Tudományos és Technikai Filmfesztivál, Katowice, 1979)
Több húst olcsóbb takarmányból
Bronz torony-díj (5. Nemzetközi Agrár Filmszemle, Zaragoza, 1979)
Parlagok kincsei
Különdíj (I. Nemzetközi Agrár Film- és Videoszemle, Kecskemét, 1984)
Számítógép-közelben
II. díj (Fiatal Feltalálók Világkiállítása, Plovdiv, 1985)
A barlangok fővárosában
I. díj (X. Barlangtani Világkongresszus, Budapest, 1989)
