A középiskolában rádió-, tévészerelő szakmát tanult, ahol kézügyességének nagy hasznát veszi. Jugoszlávia akkori szabadsága lehetővé teszi, hogy bejárja Európát vonattal, stoppal, kerékpárral. Figyeli az embereket, végignézi a múzeumokat, galériákat.
1976-tól a Zágrábi Képzőművészeti Akadémia szobrásznövendékeként Želimir Janeš osztályában keresi a válaszokat az olyan kérdésekre, hogy milyen a jó szobor?; mi az, hogy plasztikusság?; mi az anyagszerűség?
1981-től általános iskolai tanár Topolyán, emellett a topolyai Umetnost konyhabútorgyár formatervezője.
1992-től családjával Magyarországon él, 1994-től a Csongrádi Művésztelep vezetője. Az évente itt megrendezésre kerülő nemzetközi bronz szimpóziumok szervezője, résztvevője. 1994-től 2000-ig a darmstadti Iparművészeti Egyetem és a passaui Tanárképző Főiskola megbíott tanára, 2006-tól a frauenau-i nyári egyetem oktatója.
Elsősorban a portré foglalkoztatja. Bronzban dolgozik, de a fa és a kő sem idegen tőle. Nem szokta mértani pontossággal megtervezni a szobrot, ad esélyt a véletlennek. Vallja, hogy nem a hasonlóság a lényeg, hanem a karakter, a megmintázott személy gondolatisága, szellemisége.
Egyéni kiállítások
Kisgaléria, Szentes (1988)
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely (1988, 1990)
Csongrád Művelődési Ház Nagyatád – Hatvani Galéria, Hatvan – Bečić Salon, Slavonski Brod (Hr) (1990)
Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. (Főszerk.: Fitz Péter). Budapest, Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
XV. Országos Érembiennálé Sopron. Lábasház, Orsolya tér 5. 2005. június 19-szeptember 11. (Szerk.: Vasas Edit) Sopron, Sopron Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala (magyar-angol nyelvű katalógus), 2005. 120. Révai Új Lexikona. (Főszerk. Kollega: Tarsoly István), Szekszárd, Babits, 1996.
