Dubno (cirill betűkkel: Дубно) város Ukrajna Rivnei területén, a terület harmadik legnépesebb városa, a Dubnói járás és Dubno község székhelye. Az Ikva folyó mentén helyezkedik el. Népessége 36 901 fő (2022, becslés).[2] A város közelében található a hidegháború idején használt dubnói légibázis.
Történelme
Először 1100-ban említették,[3] Duben faluként. A falu birtokosai kezdetben a Rurikok, majd a halicsi fejedelmek voltak. A települést 1240-ben a tatárok lerombolták.
A 14. század második felétől a Litván Nagyfejedelemség része lett. Dubno 1498-ban magdeburgi jogokat kapott,[4] mely által saját törvényei lehettek, és az Ostrogski család irányítása alá került. A rutén Konstantyn Ostrogski litván nagyhetman 1489–1506 között várat épített, amelyet a 17. század első felében modern erőddé építettek át. A vár fontos szerepet játszott a kozák–lengyel háborúban, és egészen az első világháborúig fennmaradt. A város 1507-ben jogot kapott arra, hogy heti és évi vásárokat tartson. 1592-ben megépült a dubnói kolostor.
1569-ben a lublini unióval a település a Lengyel–Litván Nemzetközösség része lett. A város gazdaságát a ebben az időszakban a kézműipar és a kereskedelem további növekedése jellemezte. 1569-ben a Łucki vajdasághoz tartozott, majd 1620-ban átkerült a Volhíniai vajdasághoz.
1660-ban a lengyel erők a kozákokat Dubnóban ostromolták, de a tatárok megjelenése az ostrom feloldásához vezetett. Józef Lubomirski 1702-es halála után átkerült a Sanguszko családhoz, majd 1706-ban kis időre svéd katonák foglalták el. 1753-ban Janusz Aleksander Sanguszko herceg a várost és további hetven környező falut Stanisław Lubomirski hercegnek ajándékozott azzal a kötelezettséggel, hogy a dubnói várban 270 gyalogos katonát kell tartania a vár védelmére. Vásárai miatt a város kereskedelmi központ lett, főleg 1774 és 1797 között, amikor Lwów helyett itt tartották az éves szerződéses vásárt. Lengyelország harmadik felosztásakor az Orosz Birodalomhoz került. 1871-ben Lubomirski eladta a várost E. Barjatyanszkának. 1873-ben megnyílt a Zdolbunyiv–Dubno–Radiviliv-vasútvonal.
1900-ra több, mint 14 000 ember élt Dubnóban, és 1905-ben egy privát leányiskola nyílt itt. 1916 júniusában osztrák–magyar katonák foglalták el a várost. A fraternizáció (az egymással hadban álló országok katonáinak a háború elleni tiltakozás egyik formája) résztvevői ellen az Orosz Helyőrség 1917. októberében felkelést hajtott végre Dubnoban. 1920-tól Lengyelországhoz, 1939-től az Ukrán SZSZK-hoz tartozott. 1940-től a Dubnói járás székhelye. A második világháború alatt a város 1941. június 29. és 1944. március 17 között német megszállás alatt volt.
A 90-es és 2000-es években a kastély parkjában egy vaskori település nyomaira bukkantak.
Népessége
| Év
|
Népesség
|
Éves vált.
|
| 1931
|
15 000
|
-
|
| 1989
|
40 806
|
-
|
| 2001
|
39 146
|
 0,34%
|
| 2014
|
38 087
|
0,21%
|
| 2019
|
37 545
|
0,28%
|
| 2022
|
36 901
|
0,57%
|
2002-ben a lakosság 87%-a ukrán, 8%-a orosz volt.[3]
Testvérvárosok
Dubno testvérvárosai, zárójelben a kapcsolat létesítésének éve:[5]
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
Források
- Volodimir Kubijovics (szerk.): Enciklopegyija Ukrajinoznavsztva, II. kötet, Lviv, 1993, Molode Zsittya Kiadó, ISBN 5-7707-4050-7, pp. 601.
