Doc Cheatham

Doc Cheatham
Életrajzi adatok
Születési névAdolphus Anthony Cheatham
BecenévDoc
Született1905. június 13.[1][2][3]
Nashville[4]
Származásafroamerikai
Elhunyt1997. június 2. (91 évesen)[1][2][3]
Washington
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység
KiadókSackville Records
Doc Cheatham weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Doc Cheatham témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Doc Cheatham (Nashville, 1905. június 13. – Washington, 1997. június 2.) amerikai trombitás, énekes, zenekarvezető. Theo Croker dzsessztrombitás nagyapja.

Pályafutása

Cheatham trombitált az iskolában, később pedig orvosi tanulmányokat is folytatott. Így lett a beceneve „Doc”. Egy egy ideig helyi zenekarokban dolgozott. Körülbelül 75 évig trombitás volt a színpadokon, sokkal tovább mint Miles Davis vagy Louis Armstrong − aki a példaképe volt. 1923-ban kísérte Bessie Smith-t Nashville-ben. Chicagóban főleg Albert Wynnel, Erskine Tate-tel, Ma Rainey-vel szerepelt. Eeinte altszaxofonon játszott, amit az 1920-as évek végén cserélt le trombitára. A trombitát King Olivertől kapta.

1926-ban John Williamsszel turnézott. Chicagóban Albert Wynnel (olykor Louis Armstrongot helyettesítve a Vendome Színházban) és Bobby Lee-vel játszott.

1927-ben Philadelphiában Wilbur de Parisszel, New Yorkban Chick Webb-el, európai turnékon Sam Woodinggal (1928-30), majd New Yorkban Marion Hardy-val és a McKinney's Cotton Pickers együttes társaságában lépett fel. 1932-39-ban Cab Calloway, 1939-ben Teddy Wilson, 1940-től Benny Carter, Teddy Hill, 1941-ben és 1944-ben Eddie Heywood mellett játszott. Ekkoriban kísérte Billie Holiday-t.

1948-tól főleg latin zenekarokban játszott, például Machito-val. 1960-tól Herbie Mannal afrikai turnén volt, 1961-ben pedig Harold Shorty Bakerrel és Sammy Price-ral készített felvételeket.

Az 1970-80-as években nemzetközi dzsesszfesztiválok sztárja lett. 1988-ban felvette a „Dear Doc...” című albumot. A felvételt Doc finom humora, az ének- és trombitahang olyan varázsa jellemzi − mint Chet Bakert élete utolsó éveiben. 1997 júniusában Cheatham halt meg a washingtoni Blues Alley Clubban egy fellépés után.

Albumok

  • 1961: [Shorty & Doc with Shorty Baker
  • 1973: Adolphus Doc Cheatham
  • 1975: Hey Doc!
  • 1976: Doc and Sammy
  • 1977: Good for What Ails Ya
  • 1979: Black Beauty
  • 1979: John, Doc and Herb
  • 1982: I've Got a Crush on You
  • 1982: It's a Good Life
  • 1982: Too Marvelous for Words
  • 1983: The Fabulous Doc Cheatham
  • 1985: At the Bern Jazz Festival
  • 1985: Highlights in Jazz
  • 1987: Tribute to Billie Holiday
  • 1988: Dear Doc
  • 1988: Tribute to Louis Armstrong
  • 1988: Doc Cheatham and Sammy Price in New Orleans with Lars Edegran's Jazz Band
  • 1992: Eartha Kitt/Doc Cheatham/Bill Coleman with George Duvivier & Co.
  • 1992: Echoes of New Orleans
  • 1992: You're a Sweetheart
  • 1993: Live
  • 1993: The Eighty-Seven Years of Doc Cheatham
  • 1995: Duets and Solos
  • 1995: Swinging Down in New Orleans
  • 1996: Live at Sweet Basil
  • 1997: Doc Cheatham & Nicholas Payton with Nicholas Payton
  • 1997: Mood Indigo: A Memorial
  • 1999: At the Vineyard on a Cold Sunday in January
  • 2000: Live at the Windsor Jazz Series 1981
  • 2003: Meets the Swiss Dixie Stompers Plus Two
  • 2011: From Dixie to Swing
  • 2013: Live in New York 1985 with George Kelly

Díjak

Jegyzetek

  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Doc Cheatham című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!