Klasszikus filológiát, régészetet, művészettörténtet és történelmet tanult a Bécsi Egyetemen, majd a Grazi Egyetemen szerzett diplomát. 1937-ben doktorált. 1939-ben Olaszországban járt, ahol művészetet tanult. 1943-tól a Grazi Egyetem régészeti intézetében dolgozott, és a stájerországi római kori kőemlékek gyűjtését felügyelte. 1945-től a Grazi Egyetem Klasszikus Régészeti Intézetét vezette, ahol előadásokat tartott. 1967-ben a klasszikus régészet docense és a Stájerországi Történelmi Állami Bizottság tagja lett. 1970-ben professzori címet kapott. 1983-ban emeritus professzorrá avatták.
Fő munkája noricum tartományban a művészetről szólt. Az 1963-as párizsi 8. Nemzetközi Régészeti Kongresszuson tartott előadása úttörőnek számított. A Német Régészeti Intézet levelező tagja volt.
Művei
Flavia Solva: die Römischen Steindenkmäler auf Schlosz Seggau bei Leibnitz. Österreichisches archaeologisches Institut.
Kunstprovinzen im römischen Imperium : ausgewählte Schriften. Wien: Phoibos Verlag.
Emlékezete
2008-ban Grazban a Strassgang kerületben utcát neveztek el róla.
Emlékére évente kiosztják a Noricum és Pannónia régészetének művészettörténetével foglalkozó Erna Diez-díjat.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Erna Diez című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Erna Diez című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
