A Darius[* 1] 1987-es horizontálisan mozgó lövöldözősjátéktermi játék, melyet a Taito Corporation fejlesztett és jelentetett meg. A játékosok egy Silver Hawk nevű űrhajót irányítanak, feladatuk a Belser Birodalom megállítása a Darius bolygó elpusztítása előtt. A játék menete egy sor oldalra mozgó pályán való végignavigálásból, illetve az azokon elszórt ellenségek elpusztításából és a képességnövelő gömbök összegyűjtéséből áll. A játék hírhedt az egyedi háromképernyős panorámakijelzőjéről.[1]
A játékot egy Jarita Dzsundzsi által vezényelt kis csapat tervezte. A Darius a hasonló játékokkal ellentétben nem mechanikus vagy bogárszerű ellenségeket, hanem vízi élőlényeket, így halakat és rákokat vonultat fel az ellenségek és a képernyőbetöltő főellenségek gyanánt. A Darius a Taito korábbi Laser Grand Prix (1983) című panorámakijelzős játékán alapuló hatalmas játéktermi gépét úgy tervezték, hogy moziszerű légkört teremtsen és kitűnjön a korszak többi játéka közül. A játék zenéjét a Taito „házi zenekara”, a Zuntata szerezte, a dalok többségét frekvenciamodulációs szintézis és hanganyagmintázás kombinációjával írták.
Játékmenet
Képernyőkép a játéktermi verzióból
A Darius kétdimenziós horizontálisan mozgó shoot ’em up, amely egy fikcionális jövőben játszódik. A shoot ’em upok között egyedi módon a játéknak háromszor szélesebb a kijelzője a megszokottnál, ezt három különálló képernyővel oldották meg. A játékos egy Silver Hawk névre keresztelt űrhajót irányít, és végig kell navigálnia a folyamatosan jobbra mozgó pályákon, miközben különböző ellenséges egységekkel, így űrhajókkal, földi járművekkel, ágyúkkal és egyéb akadályokkal harcol. A játékos űrhajója előrefelé irányuló rakétákkal, légi bombákkal és egy védelmező energiamezővel van felszerelve, melyek az azonos színű ellenségek elpusztításával kinyerhető színes gömbök felszedésével fejleszteni is lehet. Amikor a játékos a pálya végére ér, akkor a továbbhaladáshoz le kell győznie egy főellenséget. A főellenség elpusztítása után a játékos egy elágazás képében kiválaszthatja a következő pályát. Ugyan a játékban összesen 28 pálya van, azonban egy végigjátszás során legfeljebb 7 érhető el.[2][3][4][5]
Fejlesztés
A Dariust Jarita Dzsundzsi tervezte, Fudzsita Akira tervező és Szugavara Tóru programozó közreműködésével.[6] Fudzsita egy olyan shoot ’em upot akart készíteni, melyben a játékos minden pálya végén egy hatalmas főellenséggel harcol, hogy ezzel „feldobja” a játék hangulatát és kitünjön a többi hasonló játékoktól, Fudzsita ötlete nyomán a főellenségek halakon és egyéb vízi élőlényeken alapulnak.[6] Jarita összesen 26 különböző ilyen űrhajót tervezett meg, azonban az időhatárok miatt a fejlesztőcsapat mindössze tizenegyet tudott beültetni a játékba.[6] Egy főellenség megalkotása körülbelül tíz napba telt.[6] A fel nem használt főellenség-vázlatok némelyike bekerült a játék promóciós anyagába, ami annak volt köszönhető, hogy ezek elkészítését egy külsős cégre bízták.[6]
A Darius-kabinetek a középső monitor oldalaira szerelt tükrök segítségével tükrözik vissza az alsó két monitor képét
A játéktermi kabinetet Hiroszava Nacuki tervezte, és három különálló képernyővel van szerelve, melyek a tükörhatás segítségével megszakítás nélkülinek tűnnek.[7] Ezt az elgondolást a Taito korábban megjelent Wyvern F-O és Super Dead Heat című játékainál is alkalmazták, a Darius esetében azért döntöttek ennek használata mellett, hogy a 4:1 képarány moziszerűbb megjelenést adjon a játéknak és egyedibbnek hasson a hasonló lövöldözős játékokhoz képest.[7] A kabineten kettő-kettő fejhallgató-bemenet és hangerőszabályzó, valamint egy a játékosok padja alá szerelt hangrendszer is helyet kapott, utóbbit a Taito „body sonic” névre keresztelte. Ezt a koncepciót eredetileg az 1983-ban megjelent Laser Grand Prix című játéknál alkalmazták volna először, azonban a rendszer kialakítása túl költséges lett volna és elvetették azt.[6] Az ellenséges egységek neveit különböző gyógyszerekről, illetve a cég munkatársairól kölcsönözték.[6] Fudzsita a pályák kialakításán és az űrhajófejlesztéseken dolgozott, melyek az egyik legnagyobb kihívásnak bizonyultak a fejlesztés során — az űrhajófejlesztések eredetileg kicsi, gubószerű, a játékos körül keringő hajók képében jelentek volna meg, azonban Fudzsitának nem tetszett ez az ötlet és kivágta a játékból.[6]
A játék zenei anyagát Ogura Hiszajosi, a Taito „házi együttesének”, a Zuntatának az alapítója szerezte.[8] Ogura a zenével egy mély, kiterjesztett univerzum hatását akarta kelteni, és azt akarta, hogy az kitűnjön a korszak többi shoot ’em upjától.[8] A zene nagy részét frekvenciamodulációs szintézis és hanganyagmintázás kombinációjával írták, illetve egyes dalokat a Yokosuka Symphony nagyzenekari csoport készítette el.[9] Az első pályán hallható Captain Neo című dalt eredetileg a Taito korábban megjelent Metal Soldier Isaac II című játékának főcímdalaként jelent meg, a Darius esetében eredetileg csak helykitöltőként használták a játékkiállítások során — Ogura kedvelte a dalt és a „nyomasztóan hatalmas erőt” sugárzó hangulatát, így úgy döntött, hogy az a játék végleges verziójában is bennmarad.[8]
Megjelenés
A játéktermi gép bemutatója a londoni Amusement Trades Exhibition International (ATEI) kiállításon volt 1987 februárjában.[10] A Darius 1987 februárjában jelent meg Japánban a játéktermekben, melyet 1987 áprilisában követett az észak-amerikai megjelenés.[11]
A NEC Avenue 1990-ben három PC Engine-átiratot is megjelentetett a japán piacon. A Super Darius március 16-án jelent meg a CD-ROM² System kiegészítőre, ezt szeptember 21-én a Darius Plus követte egy 8 megabites HuCard-verzió képében. A Darius Plus az egyetlen kereskedelmi forgalomban megjelent HuCard, amely előrefelé kompatibilis módon grafikai javításokkal támogatja a PC Engine SuperGrafx konzolt.[12] A harmadik verzió, a Darius Alpha kizárólag egy nyereményjáték díjaként jelent meg, mindössze 800 példányban. A Darius Alpha a Darius Plus alternatív verziója, melyben a játékos kizárólag a főellenségek ellen harcol. A Darius Plushoz hasonlóan fokozott SuperGrafx-támogatással rendelkezik.[13] Mindhárom PC Engine-verziót a Bits Laboratory fejlesztette. Ugyanebben az évben Európában Darius+ címmel Amiga, Atari ST és ZX Spectrum platformokra otthoni számítógépes verziók is megjelentek, ezeket a The Edge forgalmazta és Softek fejlesztette. Ezeknek a verziónak a zenét leszámítva vajmi kevés közük van az eredeti játékhoz. 2002-ben Japánban a PCCWDarius R címmel elkészítette az első Darius-játék újragondolásátGame Boy Advance-re, ez a verzió eltérő dalokkal és kevesebb pályával rendelkezik. A Bothtec fejlesztésében számos mobiltelefonos kiadás is megjelent, így 2002-ben a DariusGate,[14] 2004-ben a Darius Boss Rush,[15] a Darius DX[16][17] és a Darius Ocean,[18][19] 2005-ben a Darius kanzenban,[20][21] 2007-ben a Darius,[22] illetve 2008-ban a Darius Wide.[23]
2016 augusztusában Japánban és több ázsiai országban PlayStation 4-re is megjelentették az eredeti játéktermi verziót. Az átiratot a Hamster Corporation fejlesztette és az Arcade Archives sorozat részeként jelent meg.[24] 2017 augusztusa és 2019 júliusa között a Darius: The Origin címmel a Rakuten Games weboldalán is játszható volt a játék.[25][26] A Sega Genesis Mini mikrokonzolon az M2 jóvoltából szerepel egy átirat.[27] 2019-ben a Darius Cozmic Collection részeként a játék több verziója is megjelent Nintendo Switch és PlayStation 4 platformokra.[28] A játék PC Engine-verziója a 2020 márciusában forgalomba hozott PC Engine Mini mikrokonzolra is felkerült.[29] Az M2 2021 februárjában egy kibővített Mega Drive átiratot is megjelentetett Darius Extra Version címmel.[30]
A Game Machine magazin 1987 áprilisában az éppen legnépszerűbb függőleges/fülkés kialakítású játéktermi egységnek nevezte a játékot.[35]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Darius (video game) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Kurt Kalata: Darius. Hardcore Gaming 101. [2012. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
↑Wolf, Mark. The Video Game Explosion: A History from PONG to PlayStation and Beyond. Westport, CT: Greenwood Press, 97. o. (2007). ISBN 978-0-313-33868-7
↑ abcInterview with Hisayoshi Ogura. squareenixmusic.com . Square Enix Music Online, 2011. április 1. [2018. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 24.)
↑„Darius+”, Commodore User, 1989. december 1., 81. oldal (Hozzáférés: 2019. október 24.)
↑„Darius Plus”, Raze, 1991. május 1., 62. oldal (Hozzáférés: 2019. október 24.)
↑ (1987. április 1.) „Game Machine's Best Hit Games 25 - アップライト, コックピット型TVゲーム機 (Upright/Cockpit Videos)”. Game Machine (305), 25. o, Kiadó: Amusement Press, Inc..
