Világoskék: az eredeti, 1919-ben javasolt Curzon-vonal. Sötétkék: a Curzon-vonal 1939-ben, a Szovjetunió által javasolt változata.Lengyelország nyelvi térképe 1937-ben
Lengyelországot, közhellyel élve a Molotov–Ribbentrop-paktummal „Sztálin néhány száz kilométerrel nyugatra tolta” és ezek a határvonalak a második világháború után is megmaradtak. Így gyökeresen átalakult helyzetbe kerültek a lengyelek és az ország kisebbségei is. A párizsi békekonferencián jóváhagyott országhatár az 1920-as évekre kialakult lengyel etnikai tértől nyugatra jött létre. Ennek következtében növekedett az országban élő lengyelek aránya és jelentősen csökkent a kisebbségeké. Ma keleten nagyjából az 1920-ban javasolt Curzon-vonal határolja az országot, míg nyugaton az Odera, mely jelenleg természetes választóvonal a német- és lengyellakta területek között.
A Lviv központú terület neve az ott élő nép körében a szovjet korszakban: „Zakerzonia” (Cursonon-túli vidék).
