Doktor zsombolyai és janovai gróf Csekonics Iván Mária Keresztély János Endre (Zsombolya, 1876. december 31. – 1951) politikus, diplomata, varsói magyar követ.
Élete
Édesapja gróf Csekonics Endre, édesanyja, gróf Cziráky Konstancia. A Budapesti Tudományegyetemen állam- és jogtudományokból doktorált 1900-ban. Még abban az évben megkezdte diplomáciai pályafutását, az Osztrák–Magyar Monarchia vatikáni követségi attaséja lett. Ezután követségi titkárként működött a monarchia szentpétervári (1905–1908), párizsi (1908-1909), londoni (1909–1911), washingtoni (1911-1912), stockholmi (1912-1913), és berlini (1913) nagykövetségén. Előlépett követségi tanácsossá, ekkor Bukarestben szolgált 1913-tól 1914-ig, majd az I. világháború előtt rövid ideig a varsói főkonzulátuson, végül a konstantinápolyi nagykövetségen 1914-től 1918-ig. A német megszállás alatt lévő Varsóban az Osztrák-Magyar Monarchia kirendeltségvezetője, a központi hatalmak kapitulációja után felszólamlási biztos. Később a magyar Külügyminisztérium követségi tanácsosa, majd rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter. Csekonics Iván hozta létre Magyarország varsói követségét, aminek 1919-től 1922-ig vezetője volt. Legitimista magatartása miatt azonban 1922-ben rendelkezési állományba helyezték, 1923-ban pedig nyugdíjazták.
A két világháború között a pártokon felül álló legitimista mozgalom egyik vezető személyisége, annak legátfogóbb szervezetének, a Magyar Férfiak Szent Korona Szövetségének elnöke 1935-től. Később a Központi Sajtóvállalat végrehajtó bizottságának elnöke. Érdekes módon a Parlament mindkét házának volt tagja. 1931 és 1935 között a Képviselőház tagja, Szombathely képviselője volt a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt színeiben. 1937 és 1944 között pedig az örökös jogú főrendi családok küldötteként a Felsőház tagja volt.
Csekonics Iván még a Magyar–Lengyel Kereskedelmi Kamara elnöke, Magyar–Lengyel Egyesület társelnöke, a Magyar Külügyi Társaság társelnöke, valamint a Society of the Hungarian Quarterly ügyvezető alelnöke is volt.
|
Csekonics Iván ősei
|
|
| | | | | | | | | | | | | | | | |
|
| Csekonics Pál |
|
| | | | |
|
| Csekonics József (1757–1824) | |
|
| | | | | | | |
|
| Kanicsár Mária |
|
| | | | |
|
| gr. Csekonics János (1809–1880) | |
|
| | | | | | | | | | |
|
| Jankovich János (1753–1817) |
|
| | | | |
|
| Jankovich Julianna (1782–1835) | |
|
| | | | | | | |
|
| br. Püchler Terézia (1758–1852) |
|
| | | | |
|
| gr. Csekonics Endre (1846–1929) | |
|
| | | | | | | | | | | | | |
|
| Lipthay Antal (1745–1800) |
|
| | | | |
|
| br. Lipthay Frigyes (1785–1839) | |
|
| | | | | | | |
|
| Obell Antónia (1757–1812) |
|
| | | | |
|
| br. Lipthay Leona (1821–1903) | |
|
| | | | | | | | | | |
|
| Csekonics József (1757–1824) |
|
| | | | |
|
| Csekonics Karolina (1789–1871) | |
|
| | | | | | | |
|
| Tempel Katalin (1771–1803) |
|
| | | | |
|
| gr. Csekonics Iván (1876–1951) | |
|
| | | | | | | | | | | | | | | | |
|
| gr. Cziráky László (1727–1792) |
|
| | | | |
|
| gr. Cziráky Antal (1772–1852) | |
|
| | | | | | | |
|
| gr. Zichy Júlia (1754–1792) |
|
| | | | |
|
| gr. Cziráky János (1818–1884) | |
|
| | | | | | | | | | |
|
| gr. Batthyány Imre (1752–1819) |
|
| | | | |
|
| gr. Batthyány Mária (1783–1840) | |
|
| | | | | | | |
|
| gr. Haller Mária (1756–1814) |
|
| | | | |
|
| gr. Cziráky Konstancia (1847–1922) | |
|
| | | | | | | | | | | | | |
|
| gr. Dezasse Károly (1751–1787) |
|
| | | | |
|
| gr. Dezasse Ferenc (1786–1872) | |
|
| | | | | | | |
|
| gr. Brunszvik Katalin (1757–1825) |
|
| | | | |
|
| gr. Dezasse Lujza (1821–1899) | |
|
| | | | | | | | | | |
|
| Zerdahelyi István |
|
| | | | |
|
| Zerdahelyi Konstancia (1796–1858) | |
|
| | | | | | | |
|
| Gerhard Anna |
|
| | | | |
|
|
|
Jegyzetek
Források
