Cristophorus Cellarius,[1] eredeti nevén Cristoph Keller (Schmalkalden, 1638. november 22. – Halle, 1707. június 4.) német filológus és pedagógus.[1] Magyarországon református iskolákban is használták régiségtani, történeti és latin nyelvtani munkáit.[1]
Életpályája
Rektor volt a weißenfelsi, weimari, zeitzi és merseburgi gimnáziumokban, majd 1693-tól az újonnan alapított hallei egyetemen a retorika és történelem tanára lett. Műveit egy időben Magyarországon is használták református iskolákban.
Nyelvtanítási módszere elsősorban a tudatosan növelt egyéni szókincsre és az egyéni mondatszerkesztésre építette.[1]
Bár a reneszánsz idején Leonardo Bruni és Flavio Biondo már használták ókor – középkor – újkor korszak tagolást, Cellarius Egyetemes történelem (Historia Universalis) című háromkötetes könyvében ezt felelevenítette és elterjedtté tette ezt a felosztást.[forrás?]
Művei
Antibarbarus latinus sive de latinitate medie et in fime etatis (Zeitz, 1677)
Historia antiqui (Zeitz, 1685)
Historia medii evi (Zeitz, 1688)
Historia nova (Halle, 1696)
Notitia orbis antiqui sive geographia plenior ab ortu rerum publicarum ad Constantinorum tempora orbis themarum faciem declarans (Lipcse, 1701 és 1706)