| Comico-Tragoedia |
| Adatok |
| Szerző | ismeretlen |
| Műfaj | tragikomédia |
| Eredeti nyelv | magyar |
|
| Szereplők |
- Virtus
- Justitia
- Temperantia
- Fortitudo
- Constantia
- Voluptas
- Dives
- Angelus
- Ebrietas
- Uxor Divitis
- Lazarus
- Servus Divitis
- Filia Divitis
- Filius Divitis
- Mors
- Daemones
- Abrahamus
- Dromo et Abadon
- Pluto
- Pauper sceleratus
- Tolerantia
- Patientia
- Crudelitas
|
A Comico tragoedia korai barokk magyar irodalom egyik legnépszerűbb, 4 színből álló, latin nyelven írt verses drámája (azon belül Lázár-dráma), műfajában tragikomédia. 1646-ban jelent meg Nagyváradon egy ismeretlen szerzőtől.
Megfigyelhetőek benne olyan korabeli irodalmi hatások, mint Nyéki Vörös Mátyás Dialogusa. A színjáték nem szerves egész. Az előjátékul szolgáló első felvonás után három kép következik, amelyek egyazon kép egymás utáni átiratai. Ennek ellenére az utókor a korabeli magyar drámairodalom egyik kimagasló tagjaként tartja számon. Fordulatos, népies írásmódja arra utal, hogy a dráma a köznépnek íródhatott.
A szegény Lázárt más Lázár-drámákhoz hasonlóan az ószövetségi Betániai Lázár ihlette, és hozzá hasonlóan a többi szereplő is jellemében és nevében a kor magyar szereplőtípusaira reflektál. Az emberi szereplőkön kívül a megszemélyesített erények és a vétkek küzdenek egymással az emberi lelkekért, illetve egy angyal figyelmezteti a vétkes Gazdagot a közelgő isteni ítéletre, de az rá se hederít.[1] Először a torkos Gazdag, majd a lator Katona, végül a parasztokat kínzó Tiszttartó hal meg, mert a mű mindannyiukat bűnösnek kiáltja ki, és morális példázattal igyekszik a nézőt elrettenteni a nemtörődömségtől, kapzsiságtól, kegyetlenségtől és egyéb bűnös hajlamoktól. A mű szerint csak az emberi életükben istenfélők juthatnak üdvösségre,[2] tehát elutasítja a purgatóriumt. Ezen kívül arra is felhívja a figyelmet, hogy a kegyetlen végrehajtó is ugyanúgy bűnös és méltó a kárhozatra, mint a hatalommal bíró, a parancsot kiadó személy.
Jegyzetek
