A 640×200 2 színű mód az alapértelmezett háttérszínnel – ArachneWebböngésző.
A Colour Graphics Adapter (röviden: CGA), az IBM által 1981-ben - a cégnél elsőként - bevezetett színes grafikus kártya, s egyben az első, színes megjelenítő szabvány a személyi számítógépek világában.
Hardver tervezés
Az eredeti CGA grafikus kártyában 16 kilobájt grafikus memória volt, NTSC-képes monitorokat vagy RCA csatlakozóval televíziókat lehetett hozzá csatlakoztatni. Ez a rendszer több grafikus és szöveges üzemmódban is működött. A legnagyobb felbontása 640*200 képpont, és legfeljebb 4 bitnyi (16) szín megjelenítésére volt képes. Az RCA csatlakozó csak alapsávos videót biztosít, így a CGA kártya composite videó bemenet nélküli televízióhoz való csatlakoztatásához külön RF modulátorra van szükség.
Az IBM előállította az 5153 Personal Computer Color Display-t a CGA-vel való használatra, ám ez csak 1983 márciusától került forgalomba.
Bár az IBM saját színes kijelzője nem volt elérhető, az ügyfelek mégis használhatták a composite kimenetet (RF modulátorral, ha szükséges volt), vagy a közvetlen meghajtó kimenettel elérhető külső gyártású (third-party) monitorokkal, amelyek támogatták az RGBI formátumot és a beolvasási sebességet. Egyes külső gyártók kijelzőinél nem került megadásra az intenzitás, így a rendelkezésre álló színek száma nyolcra csökkent. Továbbá sokukból hiányzott az IBM egyedi áramköre is, amely a sötétsárga színt barna színűvé tette, így minden olyan szoftver, amely barna színt használt, helytelenül jelent meg.
Kimeneti képességek
CGA több videó beállítást kínál.
Grafikus módok:
160 × 100 16 színben, 16 színű palettából választva, a 80×25 szöveges mód meghatározott konfigurációját felhasználva,
320 × 200 4 színben, 3 rögzített paletta közül választva, magas és alacsony intenzitású változatokkal, 1 szín egy 16 színű palettából választva,
640 × 200 2 színben, egy fekete, és egy 16 színpalettából választott.
Egyes szoftverek nagyobb színmélységet értek el az artifact szín felhasználásával, amikor composite monitorhoz csatlakoztatják.
Az IBM célja, hogy a CGA kompatibilis legyen egy otthoni televízióval. A 40 × 25 szöveges és 320 × 200 grafikus módok televízióval használhatók, a 80 × 25 szöveges és 640 × 200 grafikus módok pedig egy monitor számára készültek.
Színválaszték
Különböző bitmélységek a CGA grafikai módban (alább), a CGA négy bitben dolgozza fel a színeit, azaz 24 = 16 különböző szín. A négy bitben az RGBI-hez hasonló a színmodellje: az első három határozza meg a vöröset, zöldet és kéket; a negyedik a "módosító" bit, ami növeli az összes színösszetevő fényerejét azon pixelen.
Teljes CGA színpaletta
0
fekete #000000
8
szürke #555555
1
kék #0000AA
9
világoskék #5555FF
2
zöld #00AA00
10
világoszöld #55FF55
3
cián #00AAAA
11
világos cián #55FFFF
4
vörös #AA0000
12
világos vörös #FF5555
5
magenta #AA00AA
13
világos magenta #FF55FF
6
barna #AA5500
14
sárga #FFFF55
7
világos szürke #AAAAAA
15
fehér (erős intenzitás) #FFFFFF
RGBI monitorral
Ez a négy bit módosítatlanul megy a DE-9 csatlakozóba a kártya hátulján, ráhagyva minden színfeldolgozást az RGBI monitorra, ami hozzá van kapcsolva. Az alábbi RGBI színmodell, amit a monitor használ megközelítőleg, hogy feldolgozza a négy-bites színszámot analóg áramerősséggé 0.0-tól 1.0-ig:
red := 2/3×(colorNumber & 4)/4 + 1/3×(colorNumber & 8)/8
green := 2/3×(colorNumber & 2)/2 + 1/3×(colorNumber & 8)/8
blue := 2/3×(colorNumber & 1)/1 + 1/3×(colorNumber & 8)/8
Sötétsárga
6
#AAAA00
A 6-os szín másképp került kiszámításra; ha az előző formulát használnánk, a 6-os szín Sötétsárga lenne, ahogy látható balra, de a jobb barna tónusért speciális számítást végez a legtöbb RGBI monitor, mint az IBM 5153.[1]Kivételt tesz a 6-os színnél és sötétsárgából barnát csinál az analóg zöld áramerősségével, ilyesféleképpen:
ifcolorNumber = 6 thengreen := green / 2
Ez az "RGBI változtatott barnával" színpaletta, ahogy az a jobb oldali táblázaton is látszik, amely kompatibilis minden későbbi PC szabvánnyal mint a EGA és a VGA.
Jegyzetek
↑International Business Machines Corporation (1983): IBM Personal Computer XT Technical Reference Manual, pages D-42 to D-43.
