Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
Sofia Eyango, művészneve: Cherry Laine, jamaicai diszkóénekesnő.[1] Életrajzi adatai nem ismeretesek, így születésének pontos helye és ideje sem.[2] Édesapja pap volt, édesanyja betegápoló. Hatévesen állítólag édesapja templomi kórusában énekelt, édesanyja kísérte orgonán. A család Angliába költözött. A mama szerette volna, ha lánya ápolónő és bába lenne, de Cherry tervei egészen mások voltak. Szorgalmasan járta a londoni stúdiókat és színpadokat, készült az énekesi pályára. Szülei halála után az NSZK-ba költözött. Ott Bernt Moehrle zeneszerző és producer pártfogásával indult a karrierje. Első kislemeze Everybody Knows It címmel jelent meg, ám a nagy áttörést az 1977-es Night In Chicago jelentette, amely egész Európában népszerű sláger lett. A folytatás 1978-ban érkezett Catch the Cat címmel. Ez a dal Spanyolországban annyira sikeres volt, hogy állítólag 8 különböző feldolgozást készítettek hozzá spanyol szöveggel, és mellesleg kétszeres aranylemez lett. Természetesen az album sem váratott magára sokat, 1979-ben adták ki I’m Hot címmel. A lemez közreműködői között megtalálható Michael Cretu és a Supermaxból ismert Kurt Hauenstein. Kissé meglepő módon az első két kislemezsiker, az Everybody Knows It és a Night In Chicago nem kerültek a korongra, melyről a már említett Catch the Cat mellett a The Sea-Fare Folk és a Speed Freak Sam lettek népszerűek. A The Sea-Fare Folk tulajdonképpen az ismert angol népdal, A részeg tengerész feldolgozása, melyet az 1980-as évek elején a holland Babe és a német Dschinghis Khan is műsorára tűzött. Cherry 1979-es kislemeze, a Danny’s Disco szintén sokszor szerepelt akkoriban a rádióállomások és a lemezklubok műsorán. A diszkózene hanyatlását azonban az énekesnő karrierje is megsínylette. Későbbi kislemezei már nem voltak igazán kelendőek, ezért már újabb nagylemeze sem készült. 1986-ban a Jungle Lover Boy című maxival megkísérelt visszatérni a popzene élvonalába. A dalt a diszkókban kedvelték is, ám ahhoz nem volt eléggé népszerű, hogy újra az élvonalba juttassa az előadóját. Cherry eltűnt a pop világából. Egyes internetes oldalak szerint még sikeres énekesnőként közreműködött Möhrle másik pártfogoltja, a Chilly együttes albumain, majd a ’80-as években a Pappy’ion nevű, kevésbé ismert formációhoz csatlakozott.[3]1993-ban maxi CD-n adták ki három legnépszerűbb felvételét abban a Golden-Dance-Classics sorozatban, amely a diszkózene fénykorának ma már ritkaságszámba menő slágereit teszi hozzáférhetővé kompaktlemezen a nosztalgiázni vágyó egykori rajongók számára.
Catch the Cat: 1978. november 15-től 10. hétig. Legmagasabb pozíció: 9. hely
The Sea-Fare Folk: 1979. július 15-től 8 hétig. Legmagasabb pozíció: 13. hely
Jegyzetek
↑Cherryt gyakran össze szokták keverni a szintén színes bőrű Cheryl Lynn-nel, aki az amerikai diszkózene egyik csillaga volt nagyjából akkor, amikor Cherry Európában.
↑Több, az eurodiscóval foglalkozó orosz weboldal szerint – például http://discohistory.narod.ru/content/cherry_laine/cherry_laine.html – Cherry Laine Sofia Ejangóval, a Chilly együttes kameruni születésű énekesnőjével azonos. Ezt az információt megerősíteni látszik az a tény, hogy Ejango 1979-ben, Cherry Laine legnagyobb szólósikerei után került a Chillybe. Ugyanakkor viszont a Cherry Laine-lemezeken hallható jellegzetes női hang a Chilly dalaiban csak elvétve hallható, valamint a Cherry Laine-lemezeken és klipeken látható hölgy nem tűnik azonosnak a Chilly-fotókon és tévés fellépéseken látható két énekesnő egyikével sem.
↑Erre vonatkozóan a szócikk szerzője nem talált pontos adatokat. A diszkóval foglalkozó weboldalakon azonban fellelhető egy olyan 1980-as lemez, amelyen a Pappy’ion a 1001 Nights (Ali Baba) című dalt énekli, és egyik szerzőként Cherry Laine-t tüntették fel.
Források
Cherry Laine életrajza (orosz nyelven). www.music-biog.ru, 2013. [2018. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 13.)
