A bástya (♖, ♜) régiesen torony egyike a sakkban használt hat figurának. A legerősebb figura a vezér (vagy hétköznapi nyelven királynő) után. A vezér és a bástya a sakkban a nehéztiszt, a futó és a huszár könnyűtiszt.
Lépése
A bástya egyenes vonalban léphet a sakktáblán minden irányban, kivéve átlósan, amíg akadályba nem ütközik. A játék kezdetekor mindkét játékos két bástyával rendelkezik, amelyek a sakktábla sarkain helyezkednek el és nem lehet velük kezdőlépést tenni, mivel útjukat minden irányban más figurák vagy a sakktábla széle zárja el.
A bástyák helye az induló állásban
A világos bástya valamennyi fehér pöttyel jelölt mezőre léphet. A sötét bástya a sötét pöttyökkel jelölt mezőkre léphet, vagy leveheti a világos gyalogot.
A bástya speciális lépése a sáncolás, amikor a királlyal közösen lép (egy játék során mindkét játékos legfeljebb egyszer). A sáncolás során a király két mezőt lép jobbra vagy balra, a bástya pedig átugorva azt, a király melletti mezőre kerül. A király oldali sáncolást nevezzük rövid sáncnak, a vezér oldali sáncolást hosszú sáncnak.
Ha a bástya a lépése során ellenséges bábuba ütközik, azt leveheti a tábláról, és a helyére léphet (ütés). Figyelembe véve, hogy a bástya a vezér után a második legerősebb figura, ezért a bástyával való ütés nagy körültekintést érdemel. A bástyával az alábbi esetekben célszerű az ütés, ha:
az ellenséges bábut nem védi másik ellenséges bábu;
az ellenséges bábut az ellenfél királya, bástyája vagy vezére védi csak, és az ütést végrehajtó bástyát egy saját figura védi;
az ellenséges bábu vagy bástya (csere) vagy vezér (minőségelőny);
az ellenséges bábu ütésével a soron következő vagy azt követő lépések után olyan anyagi előnyre tehetünk szert, amely bőségesen kárpótol a bástya értékéért; (cserekombináció)
az ellenséges figura ütése után az ellenfél olyan kényszerlépést kénytelen tenni, vagy olyan lépések sorozatát tudja csak lépni, amellyel a mattot nem tudja kivédeni; (mattkombináció)
ha az ellenséges bábu ütése egyben mattadást is jelent.
Története
A sakkhoz nagyon hasonló középkori satrandzs táblajáték a mai bástyát (harci) szekérnek nevezte, amely a perzsa Rukh szóból (harci szekér) eredhet. A perzsa háborúk során a harci szekerek voltak a legerősebb harci eszközök. A szekerek oldalait úgy készítették el, mintha az kövekkel lett volna megerősítve. Ezzel azt a hatást érték el, hogy az ellenfél kis, mobil építményeknek hihette azokat. A harci szekéren egy vezető ült, és mellette legalább egy, távolra is lőni tudó, íjász kapott helyet. Így funkciója hasonlatos volt a várak lőrésekkel ellátott tornyaira, azzal a különbséggel, hogy a harci szekér mozgásban volt.
Amikor a perzsáktól az olaszok átvették a sakkot, a Rukh szóból keletkezhetett az olasz Rocca (erőd) szó, és a bábunak ez az elnevezése terjedhetett el Európa-szerte az egyes nyelvekre jellemző sajátos változatokban. A különböző nyelvekben használt erőd, torony, bástya vagy vár szavak mindegyikéhez kapcsolódik a sáncolás kifejezés is.
Alkalmazásának stratégiája
Relatív értéke
A bástya gyengébb, mint egy vezér, de két bástya általában erősebb egy vezérnél. A bástya erősebb egy könnyű tisztnél, de két könnyű tiszt általában erősebb egy bástyánál. Ezen állítások természetesen csak önmagukban igazak, a valóságban függ a táblán kialakult állástól is.
Elhelyezése a középjáték során
A nyitó állásban a bástyák nem tudnak lépni, ezért a játék során először a mellettük álló könnyűtiszteket kell játékba hozni, majd a sáncolás után a két bástya összeköttetését kell megteremteni. A két bástya a játék során egymást védve, egymást erősítve a legerősebb.
A bástyákkal egy nyitott vagy félig nyitott (nem akadályozza saját gyalog) vonal elfoglalására kell törekedni. Ha a nyitott vagy félig nyitott vonal különösen fontos, akkor mindkét bástyát erre a vonalra célszerű elhelyezni (bástyakettőzés). A világos bástyának a hetedik, a sötétnek a második sorra történő behatolása különösen erősnek számít, mivel ezzel támadja a védtelenül hátul álló ellenséges gyalogokat, valamint a királyállást.
Helyezkedése a végjáték során
A bástya igazi ereje a végjátékban teljesedik ki, amikor a táblán már kevés bábu található, így mozgástere jóval nagyobb a korábbinál. A végjátékban a bástyának a legjobb helye mindig a gyalog mögött van. Ez érvényes az ellenséges gyalogra, valamint az átváltozásra törekvő saját gyalogra is (Tarrasch-szabály).
A bástya mattadó figura, azaz már egy bástyával (a király segítsége révén) mattot lehet adni az ellenséges királynak. Két bástya már a király támogatása nélkül is mattadásra alkalmas. Ugyanakkor már egy bástya önmagában is mattot tud adni, ha az ellenséges király a saját gyalogjai mögül nem tud kilépni (alapsori matt).
