1918-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen, majd 1921-ben bölcsészdoktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen. Már 1919-től előbb tanársegéd, majd adjunktus lett a tudományegyetem II. számú Kémiai Intézetében.
Külföldön huzamosabb időt töltött 1926 után ösztöndíjasként. Különösen fontosak a Wilhelm Ostwald lipcsei intézetében folytatott kutatásai. 1931-től tanított egyetemeken.
Kutatási területe
Az Ostwald-féle kolloidkémiai iskola hazai továbbfejlesztője, illetve a fizikai kémia ezen új ágának egyik megteremtője. Főképp a szolok stabilitásának és az elektromos kettős réteg szerkezetének vizsgálatával foglalkozott. Nevéhez fűződik az Ostwald–Buzágh-féle üledékszabály és a szolstabilitás kontinuitás-elméletének megállapítása, továbbá az adhézió mérésére vonatkozó kvantitatív módszer kidolgozása.
Díjai, elismerései
kétszeres Kossuth-díjas (1949, 1954).
Akadémiai tagsága
levelező tag (1938)
rendes tag (1946)
igazgatósági tag (1946–1949)
Főbb művei
A kolloidok természettudományi jelentősége (Bp., 1931);
Kolloidik (Dresden, 1936); Colloid Systems (London, 1937);
