A Buda[1] régi magyar személynév, Attila fejedelem öccsének neve a monda szerint. Arany János eposza szól személyéről (Buda halála, 1863). Keresztnévként a 19. században újították fel. Ujgur nyelven megvilágosultat jelent. Egyes vélekedések szerint a szláv Budimir személynévből származik a magyar Bodomérrel együtt. A Budimir elemeinek a jelentése: lenni és béke.[2]
A közhiedelemmel ellentétben a Buda személynév és Buda település (ma Budapest része) nincs összefüggés. Buda neve valószínűleg a szláv voda (víz) szóból származik, amely az ókori Aquincumig megy vissza.[3] A középkori krónikák felületesen a Buda (Bleda) személynévvel kapcsolták össze a város nevét.[4]
Gyakorisága
Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[2][5][6]
↑Györffy György. Pest-Buda kialakulása: Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá alakulásig,. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó, 242. o. (1997)