PROFILBARU.COM

	IV. István
	Szerbia despotája
	Uralkodási ideje
	1458. január 19. – 1459. március 21.
Elődje	II. Lázár
Utódja	V. István
	Életrajzi adatok
Uralkodóház	Brankovics-dinasztia
Született	1417; Belgrád
Elhunyt	1476. október 9.; Belgrád kastély, Udine közelében
Nyughelye	Kölpény;
Édesapja	Brankovics György
Édesanyja	Irene Kantakouzene
Testvére(i)	Katarina Branković; Brankovics Mária; Brankovics Lázár szerb despota; Grgur Branković;
Házastársa	Saint Angelina of Serbia
Gyermekei	Đorđe Branković; Marija Branković; Jovan Branković;
	A Wikimédia Commons tartalmaz IV. István témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

VII. Brankovics István vagy Vak Szent István (szerbül: Стефан Бранковић), (1417 – 1476. október 9.^[1]^[2]) szerb despota 1458-tól 1459-ig.

Fivére, Lázár özvegyével, Jelenával, és Angyelovics Mihály vajdával együtt foglalta el a trónt.^[3] Vak volt,^[3] és Jelenával a magyarokhoz húzott,^[3] Angyelovics a törökökhöz.^[3] A magyar párt győzött, I. Mátyás magyar király ezek után pedig Szerbiát magyar tartománynak tekintette és a szegedi országgyűlésen Tomasevics István boszniai herceget – aki II. Lázár leányát, Jelenát feleségül vette – ismerte el Szerbia és Bosznia uralkodójának.^[3] A Brankovicsoknak semmi sem maradt Szerbiából: István trónfosztása után családjával Siklósra menekült,^[3] és csak a szerb despota címét viselte,^[3] de országa nem volt.^[3] Járt segítségért Albániában és Velencében is, de hiába.^[3] A Szerémségben halt meg,^[3] a krusedoli zárdában nyugszik.^[3] Felesége, Angyelia és gyermekei: György, Mára és Iván a Szerémségben maradtak.^[3]

Jegyzetek

↑ Rulers of Serbia. Stefan the Blind (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
↑ A Pallas szerint 1486 februárjában.
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11.