A bróm-trifluorid az interhalogének közé tartozó szervetlen vegyület, képlete BrF3. Szúrós szagú, szalmasárga folyadék.[4] Oldódik kénsavban, de vízzel és szerves oldószerekkel érintkezve felrobban. Erős fluorozószer és ionizáló szervetlen oldószer. Nukleáris fűtőanyagok feldolgozása és újrafeldolgozása során urán-hexafluorid készítéséhez használják.[5]
Előállítása
A bróm-trifluoridot először Paul Lebeau állította elő 1906-ban bróm és fluor 20 °C-on történő reakciójával:[6]
Br2 + 3 F2 → 2 BrF3
Bróm-monofluorid diszproporcionálódása során is keletkezhet:[4]
3 BrF → BrF3 + Br2
Szerkezete
Molekulája a klór- és jód-trifluoridhoz hasonlóan T alakú. A vegyértékelektronpár-taszítási elmélet szerint a központi brómatomnak két nemkötő elektronpárja van. Az axiális helyzetű fluoratomok és a bróm kötéstávolsága 181 pm, az ekvatoriális fluor és bróm kötéstávolság 172 pm. A kötésszög csak 86,2°, mert a nemkötő elektronpároknak nagyobb a helyigényük, mint a Br–F kötést kialakító elektronpáré.[7][8]
Kémiai tulajdonságai
A bróm-trifluorid erős fluorozószer, de a klór-trifluoridnál kevésbé reakcióképes. Folyadékállapotban – autoionizációja következtében – elektromos vezető:[5]
2 BrF3 ⇌ BrF2+ + BrF4-
Sok fluorid só – fluoroanionok keletkezése közben – jól oldódik benne:[5]
KF + BrF3 → KBrF4
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bromine trifluoride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ a b Archivált másolat. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
- ↑ CRC Handbook of Chemistry and Physics, 87th, Boca Raton, FL: CRC Press (2006. január 3.). ISBN 0-8493-0487-3
- ↑ Archivált másolat. [2012. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
- ↑ a b Simons JH (1950). „Bromine (III) Fluoride - Bromine Trifluoride”. Inorganic Synthesis 3, 184–186. o. DOI:10.1002/9780470132340.ch48.
- ↑ a b c Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó (1999). ISBN 963-18-9144-5
- ↑ Lebeau P. (1906). „The effect of fluorine on chloride and on bromine”. Annales de Chimie et de Physique 9, 241–263. o.
- ↑ Gutmann V (1950). „Die Chemie in Bromtrifuoride”. Angewante Chemie 62 (13–14), 312–315. o. DOI:10.1002/ange.19500621305.
- ↑ Meinert H (1967). „Interhalogenverbindungen”. Zeitschrift für Chemie 7, 41. o.
