Bornemisza Barnabás tanító és Óndi Julianna fiaként született. Irodalmi próbálkozások után, 1940-ben, 30 évesen döntött a festői pálya mellett. A második világháború alatt haditudósítóként szolgált Lvivben, ahol önképzés útján készült a festői pályára, majd a Krakkói Képzőművészeti Akadémiát látogatta.
1946 és 1952 között Debrecenben a város közművelődési apparátusának munkatársa volt. A Képzőművészek Szabad Szakszervezetének alapító lett. 1952-től Budapesten élt. 1961-től szabadfoglalkozású képzőművész lett.
Tanulmányutakat tett: 1960-ban Lengyelországban, 1962-ben Olaszországban, 1964-ben Finnországban, 1965-66 között egyéves svéd kormányösztöndíjat nyert.
Posztimpresszionista indulás után nyugat-európai élményeinek hatására sajátos stílust dolgozott ki, amellyel a 60-as évek magyar művészetének élvonalába emelkedett. Képei a képzelet és a realitás ötvözetei.
Illusztrátorként is komoly sikereket aratott.
Művei számos magyar, lengyel és finn közgyűjteményben megtalálhatók.
Egyéni kiállításai
1956 • Bányász Művelődési Ház, Komló
1957 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1958 • Déri Múzeum, Debrecen
1960 • M. Zamek, Lublin • Déri Múzeum, Debrecen
1962 • Fészek Klub, Budapest (kat.)
1964 • Taidehalli, Helsinki
1965 • Djurgarden Galerie, Stockholm
1966 • Konsthalli, Uppsala • Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest (gyűjt., kat.)
1968 • KS-Galerie, Lund
1969 • McCaffery Gallery [Kepner Ritával], Washington • Képcsarnok, Pécs • Lengyel Kultúra Háza
1970 • G. d'Arte Arno [Pekáry Istvánnal és Molnár G. Pállal], Firenze
1972 • Szőnyi Terem, Miskolc
1973 • Galerie Ina Broerse, Amszterdam • McCaffery Gallery, Los Angeles
1974 • Rudnay Terem, Eger • McCaffery Gallery, Los Angeles
