lugosi császári és királyi 4. Huszárezred, Magyar Királyi Folyamőrség, Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola, Honvéd Versenyistálló, pápai királyi 2. Honvéd Vegyesdandár, soproni magyar királyi „Nádasdy Ferenc” 3. Honvéd Huszárezred, Lópótlás Felügyelőség
A bécsújhelyi császári és királyi Mária Terézia Katonai Akadémia hallgatója volt 1907 és 1910 között, majd a Pótló Idomító Keretnél (PIK) tanfolyamot végzett. 1910. augusztus 18-án a lugosi császári és királyi 4. Huszárezredben kezdte meg tényleges katonai szolgálatát hadnagyként. Az első világháborúban 36 hónapig az arcvonalban harcolt, majd hadifogságba esését követően 30 hónapot töltött orosz fogságban.[2] 1921. november 1-jén átmeneti viszonyba helyezték, majd 1922. május 1-jén szolgálattételre a folyamőrséghez osztották be. 1923, december 31-től 1926-ig ismét átmeneti viszonyban volt. Ezt követően a két világháború közötti időszakban - rövid megszakításokkal - mint a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola lovaglótanára, illetve mint az alagi Honvéd Versenyistálló parancsnoka tevékenykedett. Közben 1927 és 1928 között a pápai királyi 2. Honvéd Vegyesdandár huszárszázadának beosztott tisztjeként, majd 1937. augusztus 1-jétől a soproni magyar királyi „Nádasdy Ferenc” 3. Honvéd Huszárezred első segédtisztjeként is szolgált.[3]
Díjlovaglásban 1924-ben, 1929-ben és 1930-ban, militaryban 1925-ben, díjugratásban pedig 1927-ben és 1930-ban nyert magyar bajnokságot.[4] 1927-ben díjugratásban megnyerte a nemzetközi lovasverseny fődíját Dortmundban. Az 1928. évi nyári olimpiai játékokon háromnapos lovastusa versenyen egyéniben és csapatban is indult. Egyéniben Jukker nevű lovával bukott és súlyosan megsérült. Emiatt feladta a küzdelmet és 0+0+167,42 pontos teljesítménnyel helyezetlenül végzett, de a csapattal 11. helyen végeztek.[5]
1938. november 1-jén ezredessé, 1942. április 1-jén vezérőrnaggyá nevezték ki. 1938. novemberétől a Lópótlás Felügyelőségnél a Honvéd Versenyistálló parancsnoki teendőit látta el. 1940. március 1 és 1942. november 1. között a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola parancsnoka volt. Ezt követően 1943. február 1-jei nyugállományba vonulásáig egészségügyi szabadságra vezényelték, majd utána ideiglenesen újból a Honvéd Versenyistálló parancsnoki beosztását töltötte be. 1944. november 1-jén ismét nyugállományba helyezték. A Lovagló- és Hajtótanárképző Iskolával a Dunántúlra települve 1945. március 29-én a Csepreg melletti Gyertyánospusztánál szovjet fogságba esett, ahonnan 1948 júliusában tért vissza, 40 hónapot töltve hadifogságban. Mint osztályidegent, 1951 augusztusában kitelepítették - annak ellenére, hogy a Honvédelmi Minisztérium igazolóbizottsága rendfokozatát meghagyta, vagyis tulajdonképpen igazolta- és Kunszentmártonba került élettársával. Segédmunkásként az államosított Mátray Téglagyárban dolgozott. 1951. november 27-én váratlanul szívinfarktusban elhunyt. A kunszentmártoni Felső-temetőben egy helyi család kriptájában helyezték örök nyugalomra.[6]
Kunszentmárton olimpiai baráti körét róla nevezték el és rendszeresen megemlékeznek a neves olimpikonról.[8] A Dany Margit Városi Sportcsarnok aulájában emléktábla őrzi emlékét. 2010. május 14-én a Binder Ottó Olimpiai Baráti Kör kezdeményezésére, dr Szabó János hathatós segítségével síremléket avattak emlékére a kriptánál. 2019. május 18-án a baráti kör Kunszentmártonban a lovas olimpikon születésének 130. évfordulója alkalmából emlékkonferenciát szervezett,[9] 2019. június 29-30-án Szilvásváradon pedig emlékversenyt rendeztek tiszteletére.[10]
Jegyzetek
↑Az alapító története. nemethyalapitvany.hu. [2019. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 27.)
↑Binder Ottó emlékére. dijlovasok.hu, 2014. április 19. (Hozzáférés: 2019. november 26.)
Források
↑Győr Béla 2017:Magyar lovasok az olimpiai játékokon. Budapest: Magyar Lovassport Szövetség (2017). ISBN 978-963-12-8628. Hozzáférés ideje: 2019. november 24.
