1951. december 1. (Benjamin Britten, Benjamin Britten, Peter Pears, Theodor Uppman, Frederick Dalberg, Hervey Alan, Geraint Evans, Michael Langdon, Inia Te Wiata, Bryan Drake, William McAlpine, John Cameron, Ronald Lewis, Royal Opera House)
Egy fiatal matróz, Billy Budd az Indomitable angol csatahajóra kerül. A szadista Claggart strázsamester mindjárt kipécézi a jóindulatú, jámbor, tiszta szívű tengerészt, és – hatalmával visszaélve – mindenféle módon gyötri őt. Sőt még besúgóját, Squeaket is ráuszítja, hogy provokációval próbáljon kiszedni belőle olyan nyilatkozatot, mintha bajtársait a tisztek ellen lázítaná. Terve azonban kudarcot vall. Claggart ekkor minden bizonyíték nélkül bevádolja Billy Buddot mint izgatót. Vére kapitány mindkettőjüket maga elé rendeli. A szerencsétlen újonc nyelvét az alaptalan vád teljesen megbénítja. Védekezni így nem tud, de felindulásában rárohan a strázsamesterre, és – mert iszonyú ereje van – egyetlen ökölcsapással agyonüti. A tiszti bíróság halálra ítéli a gyilkost. Kivégzése előtt Billy Budd utolsó szavaival Isten áldását kéri a kapitányra. Erre a felsorakozott legénység kis híján fellázad parancsnokai ellen, de a kapitány gyorsan úrrá lesz a helyzeten, és – bármennyire szánja is a matrózt – parancsot ad az ítélet végrehajtására.
Források
White, Eric Walter: Benjamin Britten élete és operái, Zeneműkiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-330-245-5
