Long-distance and regional railway station Berlin-Hauptbahnhof (Long-distance and regional railway station Berlin-Hauptbahnhof, Berlin-Warszawa-Express)
Berlin Alexanderplatz Regional Station (Goslar railway station, Harz-Berlin-Express)
Berlin Ostbahnhof egy átmenő forgalmú távolsági és regionális vasútállomásNémetországban, Berlin Friedrichshain kerületében. A kilenc peronnal rendelkező állomáson egyaránt megállnak a távolsági ICE és a regionális vonatok. A napi mintegy 100 000 utasával a Deutsche Bahn által felállított német vasútállomás-kategória első osztályába tartozik, ebben a kategóriában 20 német főpályaudvar található, jellemzően a legnagyobbak és legfontosabbak. Emellett S-Bahn állomás is, és Berlin harmadik legforgalmasabb vasútállomása a főpályaudvar és a Berlin Südkreuz állomás után.
A mai Ostbahnhof eredeti neve Frankfurter Bahnhof volt, és többször változtatta meg a nevét, mint bármely más berlini állomás. Különösen a Berlin Schlesischer Bahnhof (1881-1950) és a Berlin Hauptbahnhof (1987-1998) nevek ismertek. A gyakori névváltoztatások a mai Berlin Hauptbahnhoffal vagy a régi Ostbahnhoffal való összetévesztéshez is vezettek. 2000-ben a "Berlin Ostbahnhof" állomásjelzés alatt, az 1-es peronon, az állomáscsarnok délkeleti végén egy táblát helyeztek el a történelmi állomásnevekkel.
Lehetséges azonban, hogy különböző szervezetek más-más neveket használtak egy időben. Például a Német Birodalmi Postaigazgatás 1880-as kurzuskönyvében Berlin, Ostbf. a Berlin - Breslau vonalra van bejegyezve, Berlin (Ost-Bahnhof) pedig a Berlin - Erkner vonalra.[2] Ez a bejegyzés azonban az Alter Ostbahnhof ideiglenes használatára is utalhat, ami a Frankfurter Bahnhof átmenő állomássá alakítása miatt történt (lásd a következő fejezetet).
A Frankfurter Bahnhof 1870 körül, eredetileg egy fejállomás volt
A Frankfurter Bahnhofot, mint a Frankfurt (Oder) felé vezető vasútvonal nyugati végállomását 1842-ben nyitották meg fejállomásként. A berliner Stadtbahn vasútvonal megépítésével a mai átmenőállomássá alakították át, és 1881-ben átnevezték Schlesischer Bahnhofra. Ebben az időben a régi Ostbahnhof (Küstrin végállomás) már 1867 óta a Királyi Keleti Vasút végállomásaként mintegy 400 méterre északkeletre feküdt. Az építkezés során a frankfurti vasút és a hozzá csatlakozó alsó-sziléziai-márkföldi vasút személyforgalmát az Ostbahnhofra terelték, és ezzel egyidejűleg az Ostbahnt egy mellékvágányon keresztül állandó összeköttetésbe hozták az új sziléziai átmenőállomással. A megnyitást követően a régi Ostbahnhofot bezárták. A Schlesischer Bahnhof körül egy tipikus pályaudvari miliő alakult ki éjszakai bárokkal, bordélyházakkal és olcsó szállodákkal. A berlini köznyelvben a Schlesischer Bahnhofot "Kathol'scher Bahnhoff"-ként is ismerték, mivel sok utazó Poroszország keleti, katolikus területeiről (Posen és Felső-Szilézia tartomány) érkezett ide Berlinbe.
Long-distance and regional railway station Berlin-Hauptbahnhof (Long-distance and regional railway station Berlin-Hauptbahnhof, Berlin-Warszawa-Express)
Berlin Alexanderplatz Regional Station (Goslar railway station, Harz-Berlin-Express)
Umbau des Bahnhofes der Niederschlesisch-Märkischen Eisenbahn zu Berlin. In: Zeitschrift für Bauwesen, Jahrgang 20 (1870), Sp. 151–172, Tafel 26–34, Blatt L–N. Digitalisat.
Laurenz Demps: Der Schlesische Bahnhof in Berlin. Berlin 1991.
Joachim Seyppel: Schlesischer Bahnhof, Erinnerungen. Herbig Verlagsbuchhandlung, München 1998, ISBN 3776620536.
Karl Schlögel: Das Russische Berlin – Ostbahnhof Europas, Kapitel: Asien beginnt am Schlesischen Bahnhof. Pantheon, München 2007, S. 21–50, ISBN 978-3-570-55022-9.
Wolfgang Kiebert: 1945–1950: Wiederaufbau des Schlesischen Bahnhofs. In: Verkehrsgeschichtliche Blätter, 42. Jahrgang, Nr. 2 (März/April 2015), S. 29–35.