A Benkő család legfontosabb zenei elődje a nagyapa Benkő Henrik zeneszerző és karmester, aki a Nemzeti Zenede tanára, majd 1887 és 1910 között az Operaház karmestere volt.
Benkő Zoltán zongoraművész diplomáját 1962-ben szerezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem), ahol Antal István és Petri Endre növendéke volt. 1962-től 1967-ig tanárként működött, majd 1967-től 1969-ig a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban folytatott kamarazene-tanulmányait. Később konzervatóriumi tanár volt Finnországban, majd a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongoratanára lett. Növendékei közé tartoztak Falvai Sándor, Báll Dávid, Hlavacsek Tihamér zongoraműveszek is.
Előadóművészi tevékenységének fő területe a kamarazene volt. Legfontosabb partnere Matuz István fuvolaművész, akivel 1978-ban I. díjat nyertek La Rochelle-ben (Franciaország) a Modern Zenei Fesztiválon. Kiemelkedő koncertjei közé tartozik Kocsis Zoltánnal 1983-ban adott négykezes-kétzongorás estje, ahol elhangzott Johannes Brahms összes keringője (op.39), valamint Cser Gusztáv és Rácz Zoltán közreműködésével Bartók BélaSzonáta két zongorára és ütőhangszerekre című műve is. A legtöbbet azonban Matuz István fuvolaművésszel játszott együtt, akivel Pierre BoulezSonatine-ját is lemezre vették 1975-ben, a szerzővel való megismerkedést követően, valamint előadták 1983-ban, majd 1992-ben a Pesti VigadóbanBach összes fuvola-zongora szonátáját (BWV 1012, 1013, 1020 és 1030-1035).
Oktatói tevékenysége
1969-től 1972-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított, 1972-től 1976-ig pedig Finnországban, a Jyväskylä Konservatorióban volt zongoratanár. 1976-ban hazatért Magyarországra és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol ezt követően még 2005-ig adott zongoraórákat.[1]
