Eurázsiamérsékelt éghajlatú részein él, kelet felé egészen Japánig. Elterjedési területe felöleli a teljes Mediterráneumot, így annak észak-afrikai részeit is. Magyarországon közönséges (a borostyán és a magyal telepítésének köszönhetően a lakott területeken is erőteljesen terjeszkedik).
Észak-Amerikában is előfordul; e hatalmas, izolált részekből álló területen számos alfaja, illetve változata alakult ki.
Megjelenése, felépítése
Szárnyának fesztávolsága 28–32 mm; az első szárny felső szegélyének hossza 12–17 mm.
Mindkét nem szárnyának alapszíne ragyogó világoskék – sötét, csaknem fekete, a szárny csúcsterében kiszélesedő szegéllyel. A hím szárnyán ez a szegély egészen keskeny, a nőstényén jóval szélesebb. A szegélytér rajzolata teljesen hiányzik vagy elmosódott. Mindkét ivar szárnyának fonákja kékesfehér, mivel a fehér alapszínű felületet kék pikkelyek borítják. A sokboglárú lepkékre jellemző rajzolat elemeiként az elülső szárnyon a szegélytérhez igen közel egy sor nyújtott fekete folt foglal helyet; a hátsó szárny fekete pontjai kisebbek.
A második és harmadik nemzedék lepkéi az első nemzedéknél nagyobbak, szárnyaik sötétebbek és lilásabbak, a szárnyak fekete szegélye sokkal szélesebb.
A hernyó alapszíne zöld. Oldalán sárgászöld vagy fehér csík fut végig, hátának mintázata fehér és bíborrózsaszín.
Életmódja, élőhelye
Főként erdei tisztásokon, parkokban, patakparti bozótosokban tűnik fel. Magyarországon ez a legkorábban megjelenő boglárkalepke: már március végén megjelenik, ezért a Kárpát-medencében évente három nemzedéke repül:
március végétől május közepéig;
június–júliusban, illetve
augusztus végétől október elejéig.
A magasabb és nedvesebb területeken csak két nemzedéke fejlődik ki.
Kóborlásra hajlamos, a tavaszi, langyos szelekkel távoli területekre is eljut. Sebesen, általában fejmagasságban vagy akár a lombkoronaszint fölött repül. Általában út menti bokrok és sövények magasabb levelein pihen meg.
A tavaszi nemzedék hímjei löszterületeken és mészköves biotópokban sokszor tömegesen szívogatnak állati ürüléken, a kátyúkban vagy a nedves földön. A nyári generáció tagjai legtöbbször
a földi bodza(Sambucus ebulus) virágain szívogatnak vagy egyesével ülnek meg a földön. Szívesen táplálkoznak a bodzavirágokon hemzsegő levéltetvek által kiválasztott mézharmattal.
A hímek a nőstényt keresve közben körberepülik a sövényeket és a fákat, be-bekukkantanak a lombok mélyedéseibe, mert a nőstények szeretnek félárnyékos helyeken megülni. Petéiket a hernyó tápnövényének virágrügyeire rakják.
.JPG)
