Kutatási területe: Az élő magyarság antropológiai összetétele. A honfoglaláskori magyarság és a hazánk területén élt népek antropológiai vonatkozásai. A növési ritmus, a nemek közötti ritmuskülönbségek. Homo neanderthalensis és Homo sapiens leletek vizsgálata.
Életpályája
Egyetemi tanulmányokat Budapesten folytatott természetrajz-földrajz szakon 1904–1908 között. 1908-ban középiskolai tanári oklevelet, antropológiából doktori diplomát szerzett. Már 1904-től asszisztens Török Aurél antropológus, az Embertani Intézet vezetője mellett. 1914-ben a Budapesti Tudományegyetem Embertani Intézetében magántanárrá habilitálták Anthropometria tárgykörből. 1915-ben három hónapig Bécsben, Münchenben, Zürichben volt tanulmányúton.
1949–1959 között egyúttal az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is tanított. Az új szovjet tudományos szisztéma szerint 1952-ben a tudományok doktora fokozatot érte el. A tudományos közéletben folyamatosan aktív szerepet vállalt, számos tudományos és szakmai testületben működött. 1959. február 2-ától az ELTE Embertani Intézetét vezette, innen vonult nyugdíjba 1965. február 28-án.
Munkássága
Széles körű tudományos munkásságának súlypontja a népvándorlás és a honfoglalás kori leletek voltak. Az élők körében végzett vizsgálatai a magyarság etnikai csoportjainak megismerésében jelentősek. Nevéhez fűződik többek közt Martinovics Ignác és forradalmár társai budai sírhelyének felkutatása (1914) és maradványaik azonosítása. 1923-ban megindította és szerkesztette az Anthropológiai Füzeteket. 1940-ben tevékeny részt vett az Alföldi Tudományos Intézet megszervezésében s annak első igazgatója volt.
A nyársapáti XV-XVIII. századbeli koponyákról; Városi Ny., Szeged, 1930 (A Szegedi Alföldkutató Bizottság könyvtára)
Hogyan ismerhetjük meg a magyarság lelki alkatát?; Városi Ny., Szeged, 1931
Fajkérdés, fajkutatás; Egyetemi Ny., Bp., 1935
Az emberfajták és a magyarság faji összetétele; Korda, Bp., 1935
A kiszombori temető gepida koponyái; Somogyi-könyvtár–Városi Múzeum, Szeged, 1936 (A szegedi Városi Múzeum kiadványai)
A Néprajzi Múzeum általános ismertetése. 2. r., Külföldi csoport; Közgyűjtemények Ismeretterjesztő Irodája, Bp., 1936 (Vetítettképes ismeretterjesztő előadások)
Béla Balogh–Ludwig Bartucz: Ungarische Rassenkunde; Gruyter, Berlin, 1940 (Ungarische Bibliothek)
Magyar ember, típus, faj; Athenaeum Ny., Bp., 1940
Vargha István: Magyar fajtaismeret. Bartucz Lajos: Magyar ember című műve nyomán; A IX. Hadtest Ifjúvezető Csapata, Kolozsvár, 1943 (Ifjúvezető-könyvtár)
A magyar nép; szerk. Bartucz Lajos; Singer-Wolfner, Bp., 1943 (A művelődés könyvtára)
Adatok a magyarországi avarok ethnikai és demográfiai jelentőségéhez; Institutum Anthropologicum Universitas Szegedinensis, Szeged, 1950
A Szentes-Kajászi avarkori temető tipológiájához (Budapest, 1958)
Emberszármazástan. 1-2. füzet; Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bp., 1959
Antropologische Beiträge zur I. und III. Periode der Sarmatenzeit in Ungarn (Budapest, 1961)
A praehistorikus trepanáció és orvostörténeti vonatkozású sírleletek (Budapest, 1966)
Bartucz Lajos szakirodalmi munkássága. Bibliográfia; Farkas Gyula anyaggyűjtésének felhasználásával összeáll. Klukovitsné Paróczy Katalin, Rácz Béláné; JATE, Szeged, 1991 (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae)