1899. március 9-én született Barta (Bek) Gyula (1857–1922) borkereskedő és Bródy Gizella (1864–1956)[7] gyermekeként. 1911-től a Budapesti Iparművészeti Főiskola növendéke, ahol Zutt Richard keramikus tanítványa volt. 1915–1916-ban Telcs Ede magántanítványa. 1920–1922 között itáliai tanulmányúton járt. Közben Milánóban egy terrakottaüzemben dolgozott szakmunkásként. 1923–1924-ben Budapesten a Tim terrakotta üzem munkatársa volt.
1925–1927-ben, párizsi tartózkodása alatt kapcsolatba került a modern művészeti törekvésekkel. 1927-től újra Budapesten élt. 1932-ben megismerkedett Rozsda Endrével, aki figyelmét a modern művészeti törekvések felé fordította. 1938-tól 1943-ig Rozsdával Párizsban éltek. Barta Lajos kapcsolatba került a szürrealistákkal és megalkotta első absztrakt műveit. 1943-ban hamis papírokkal visszatért Budapestre. 1945-től az Európai Iskola tagja volt, annak megszűnéséig. 1949-től a Várkert bazársorban kapott műtermet, és ott dolgozott. 1962–1963-ban újra Párizsban járt. 1963–1965-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1965-ben az NSZK-ba költözött, ahol először a rolandsecki művésztelepen kapott műtermet, majd Kölnben telepedett le. 1970–74-ben egy jelentős magánmegbízatás folytán Párizsban dolgozott. 1975-től több monumentális megbízást kapott az NSZK-ban.
Kölnben hunyt el, 87 évesen, 1986. május 8-án.
Munkássága
Művészetében sajátos módon ötvözte a klasszikus avantgárd törekvéseit a Kelet-európai folklorisztikus hagyományokkal. Minden művét áthatja egyfajta archaikus erő, amely a természeti formák egyszerűségét követi. A természethez fogható változatosság jellemzi a végletekig letisztított geometrikus formákból (gömb, oszlop, spirál) építkező művészetét.
Rajzain és plasztikáin a szecesszió, az art deco, a szürrealizmus és a nonfiguratív művészet hatása egyaránt fellelhető. Barta Lajos azon kevesek közé tartozott, akik hűek maradtak az 1940-es évek modernségéhez, és az 1960-as, 1970-es évek megváltozott légkörében is a klasszikus avantgárd eszme- és formatörekvései irányították. Tevékenysége e téren hiánypótló és egyedülálló mind a magyar, mind a német művészetben.
Pályája végére formanyelve teljesen letisztult, utalásszerűen egyszerű geometrikus formái magukba sűrítik a természet valamennyi alakzatát. Plasztikái így egyszerre absztraktak és organikusak.
Fontosabb egyéni kiállításai
Köln (BDA, Galerie Mathias, 1968)
Paris (Galerie Chevalier, 1974)
Hamburg és Bonn (Galerie Wönsche, 1976, 1977)
Köln (Artother, 1981)
Székesfehérvár (István Király Múzeum, emlékkiállítás a művész által ajándékozott művekből, 1986).
Lothar Schmidt-Mülisch: Das Künstlerporträt: L.ajos Barta (Kölnische Rundschau, 1979. március 17.)
Perneczky Géza: Das Verzeichnis des plastischen Werkes von Lajos Barta (Köln, 1986)
Hanzl Péter, Nagy Sándor - Az üldöztetéstől a büszkeségig / A magyar LMBTQ emberek története a kezdetektől az ezredfordulóig (Háttér Társaság, 2023) ISBN 978-615-5707-27-8
