A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla Atricapilla néven.[3]
Alfajai
Sylvia atricapilla atlantis
Sylvia atricapilla atricapilla
Sylvia atricapilla dammholzi
Sylvia atricapilla gularis
Sylvia atricapilla heineken
Sylvia atricapilla koenigi
Sylvia atricapilla pauluccii
Sylvia atricapilla riphaea
Előfordulása
Európa északi és mérsékelt övi részén fészkel, ősszel Afrikába vonul. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, mangroveerdők, hegyi esőerdők, cserjések és szavannák, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi régiók.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres fészkelő, március és október között lehet észlelni, de át is telelhet.[5]
Megjelenése
Átlagos testhossza 13 centiméter, szárnyának fesztávolsága 20-23 centiméter, testtömege 16-25 gramm. A hím sapkája fekete, a tojóé és a fiataloké vörösesbarna.[5]
A hím
és a tojó
Életmódja
Rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkozik, de a télen gyümölcsöket, bogyókat is fogyaszt.[5]
Szaporodása
Fészkét száraz növényi részekből, gyökerekből, szőrszálakból készíti, általában bokrokra. A fészek kialakítása olyan kezdetleges, hogy a költés után magától megsemmisül. Fészekalja három-hét tojásból áll, melyen 11-14 napig kotlik, többnyire a tojó. Évente kétszer költ, május és június között.