PROFILBARU.COM

Barátcinege
	; Barátcinege éneke ;
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Csoport:	Eufalconimorphae;
Csoport:	Psittacopasserae;
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Alrendág:	Passerida;
Öregcsalád:	Sylvioidea;
Család:	Cinegefélék (Paridae);
Nem:	Poecile;
Faj:	P. palustris;
Tudományos név
	Poecile palustris; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Parus palustris
Elterjedés
	A barátcinege elterjedési területe egész éves
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barátcinege témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barátcinege témájú médiaállományokat és Barátcinege témájú kategóriát.

A barátcinege (Poecile palustris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű erdei madárfaj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus palustris néven.^[3] Egyes szervezetek jelenleg is ide sorolják.^[4]

Alfajai

Poecile palustris brevirostris Taczanowski, 1872 – Kelet-Ázsia
angol barátcinege (Poecile palustris dresseri) (Stejneger, 1886) – Egyesült Királyság, Franciaország
Poecile palustris ernsti (Yamashina, 1933)
Poecile palustris hellmayri Bianchi, 1902
Poecile palustris hensoni (Stejneger, 1892)
olasz barátcinege (Poecile palustris italicus) (Tschusi & Hellmayr, 1900) – Olaszország, Francia-Alpok
Poecile palustris jeholicus (O. Kleinschmidt & Weigold, 1922)
Poecile palustris kabardensis (Buturlin, 1929)
európai barátcinege (Poecile palustris palustris) (Linnaeus, 1758) – Észak- és Közép-Európa; Spanyolországig és Görögországig
Poecile palustris stagnatilis (C. L. Brehm, 1855) – Kelet-Európa, Törökország és az Urál között^[2]

Előfordulása

Eurázsia területén honos. Az Ibériai-félsziget és Skandinávia nagy része, Írország és Skócia kivételével az egész kontinensen elterjedt. Anatólia fekete-tengeri partvidékén is előfordul.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, tűlevelű erdők, mangroveerdők és cserjések, tavak közelében, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.^[5]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő, gyakorinak mondható. Állományai a Dunántúli- és Északi-középhegységben, illetve a Mecsekben a legsűrűbb, az Alföld délkeleti részén viszont egyáltalán nem élnek barátcinegék. Becslések szerint Magyarországon 88 000 – 137 000 fészkelő pár található.^[4]

Megjelenése

Testhossza 11–12 centiméteres, testtömege 10-13 gramm, szárnyfesztávolsága pedig 18–20 centiméter körül mozog.^[4] A barátcinege meglehetősen egyszerű kinézetű madár, főleg a közismert szén- és kék cinegével összehasonlítva. Háta, farka és szárnyai sötétebb, hasa és begye világosabb barna, fehér arcfoltját pedig tarkóig nyúló, fekete sapkája és torokcsíkja fogja közre.

Életmódja

Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében hernyók, lószúnyogok, pókok, bogarak, poloskák szerepelnek. Állandó madár lévén a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét és nagy szükség esetén kóborolhat. Olykor madáretetőkön is látható.

Hangadása változatos, legjellemzőbb hangjai a „pitcsú” vagy „hars-cséé” hívások, illetve a negatív hatást jelző „csikka-bí-bí-bí”.

Szaporodása

A barátcinege bükkösök és tölgyesek faodvaiban fészkel, olykor mesterséges fészekodúkat is elfoglal. A választott hely körül kis revírt tart fenn, amit védelmez a fészekfoglaló betolakodóktól. Évente csak egyszer költ. A mélyedést növényi részekkel béleli ki, ide kerülnek a tojások. A 7-11 csupasz és vak fióka 14-16 nap múltán kel ki, majd 16-20 napos folyamatos szülői táplálást követően a kitollasodott utódok kirepülnek.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[5] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Állománya mérsékelt növekedést mutat.^[4]