Balogh Endre (író)

Ez a szócikk az erdélyi magyar íróról szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh Endre (egyértelműsítő lap).

Balogh Endre
Élete
Született	1881. március 30. Marosvásárhely
Elhunyt	1925. március 8. (43 évesen) Kolozsvár
Sírhely	Házsongárdi temető
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Endre témájú médiaállományokat.

Balogh Endre (Marosvásárhely, 1881. március 30. – Kolozsvár, 1925. március 8.) erdélyi magyar író.

Életútja

Szülővárosában érettségizett, a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust. Jókai és Gárdonyi modorában írott első tárcái, novellái erdélyi és budapesti lapokban jelentek meg. 1920-ban a kolozsvári Napkelet pályázatán Hajnalhasadás című elbeszélése dicséretben részesült; a Zord Idő, Keleti Újság, Pásztortűz s több budapesti irodalmi lap munkatársa, a Kemény Zsigmond Társaság és az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja.

Az erdélyi magyar középosztály hajótöröttjeinek sorsa foglalkoztatta. Finom megfigyeléseken alapuló lélekrajza, stílusa Peteleihez állt közel, de írásaiban nagyobb súlyt kapott az epikum, közvetlenebb a társadalombírálat. Kisregényében bemutatja, hogyan dúlja fel az első világháború a családi tűzhelyet.

Művei

Sírja a Házsongárdi temetőben.

• Hajótöröttek (öt novella s a Fehér rügy c. kisregény, Kolozsvár, 1922)
• Mesét írok neked... (elbeszélések, Kolozsvár, 1925)
• Égő csipkebokor (történelmi regény, befejezetlen kézirat)

Irodalom

• György Lajos: Balogh Endre emlékezete. Búcsúbeszédekkel és bibliográfiával, Kolozsvár, 1925
• Kicsi Antal: Balogh Endre (1881-1925). Brassói Lapok, 1972/23, 24.

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.