Bakó Béla (pedagógus)

Ez a szócikk a pedagógusról szól. Hasonló címmel lásd még: Bakó Béla (egyértelműsítő lap).

Bakó Béla
Született	1913. augusztus 16. Aranyosgyéres
Elhunyt	1990. április 12. (76 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, pedagógiai szakíró
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Bakó Béla (Aranyosgyéres, 1913. augusztus 16. – Kolozsvár, 1990. április 12.^[1]) pedagógus, pedagógiai szakíró.

Életútja

Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden, a tanárképző főiskolát Szegeden, az egyetemet Kolozsvárt végezte. 1945-től főtanfelügyelő, 1946–49-ben a Népnevelés című folyóirat szerkesztője, 1949-től egyetemi adjunktus, 1951-től egyetemi előadótanár Kolozsvárt. Mint a kolozsvári Pedagógiai Továbbképző Intézet pedagógia-defektológia tanszékének vezetője (1954–73) a hazai magyar tantestület széles tömegeit irányította szakmunkájuk elmélyítésében.

Iskolapolitikai, neveléstudományi, didaktikai és neveléstörténeti tanulmányait a Tanügyi Újság, Korunk, A Hét, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Studia-sorozata és a Revista de Pedagogie közölte. A neveléstudomány kérdései című kötet (1957), valamint a hazai magyar iskolákban 1957 óta használatos ábécéskönyvek társszerzője.^[2] Comenius sárospataki működéséről román nyelvű közleményei jelentek meg; oktatástörténeti cikkeiben a Pestalozzi-iskola Teleki Blankára gyakorolt hatását elemezte (A Hét, 1977/3).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  

Jegyzetek

1. Gyászjelentés, Szabadság, 1990. április 14. (Forrás: a Szabadság szerkesztőségének digitális archívuma)
2. Társszerzők: Lászlóffy Ilona, Trózner Piroska.

Kapcsolódó szócikkek

• Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó