Bak Róbert (Robert C. Bak) (Budapest, 1908. október 14. – Washington, 1974. szeptember 15.) magyar ideg- és elmeorvos, pszichoanalitikus. A New York-i Pszichoanalitikus Egyesület elnökségi tagja, az Albert Einstein College of Medicine tanára.
Életpályája
Bak Soma (1874–1945) magánhivatalnok és Brück Irén (1875–1938) fiaként született.[2] Nagyapja Bak Izrael (1840–1894) rabbi, hebraista. A Budapest VIII. kerületi Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban érettségizett (1925). A Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán 1933. december 23-án orvosdoktorrá avatták. Orvosi gyakorlatát a Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézetben kezdte, majd Benedek László mellett a Budapesti Elme- és Idegkórtani Klinikán dolgozott. Pszichoanalitikussá Hermann Imre képezte át. A Siesta Szanatóriumban József Attila orvosa a költő betegségének utolsó időszakában 1936–1937 között. 1940-ben zsidó származása miatt munkaszolgálatosként Erdélybe vitték. Apja külügyminisztériumi kapcsolatainak segítségével sikerült útlevelet szereznie és elhagynia Magyarországot. 1941 júniusától az USA-ban élt, gyakorló pszichoanalitikus volt. Apja és fiatalabb bátyja a holokauszt áldozatai lettek.
Első munkáiban elmegyógyászati kórképekre alkalmazta a pszichoanalitikus szemléletet. Munkáiban leginkább az agresszióval és a szadizmusnak a perverziók kialakulási folyamatában játszott szerepével foglalkozott.