A baháik,[1] saját írásmódjukban: bahá'í-ok[2] vallásos tevékenységeikben egy olyan naptárt használnak, melyet a Báb vezetett be. A Báb a Nap-naptárt fogadta el, de az esztendő kezdőpontja az ősi perzsa Újév, illetve modern Noruz, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.). A bahái naptár a Báb Kinyilatkoztatásának évével (1844) kezdődik.
A bahái évben tizenkilenc napos hónapok találhatóak; a 18. és a 19. közé 4 vagy 5 szökőnapot iktatnak be. A Báb a hónapokat Isten tulajdonságairól nevezte el; a bahái napok napnyugtakor kezdődnek.
Hónapok
A hónap első napján tartják világszerte a bahái közösségek a Tizenkilenc Napi Ünnepet, amely a közösség egyik legfontosabb találkozóhelye. Három részből áll: szellemi rész (imák, szent szövegek olvasása), tanácskozási rész (a hívők és a választott intézmény, a szellemi tanács között) és a kötetlen, társasági rész.
Az alább felsorolt szent napok egyben munkaszüneti napoknak is számítanak, kivéve az utolsó hármat. A baháik szertartások nélküli találkozók keretében emlékeznek meg a szent napokról, melyeken imák és szent iratok hangzanak el, illetve művészeti előadásokat mutatnak be.
A bahái hit 19 éves ciklusokat (váhid = „egy”) és 361 éves (19x19) szuperciklusokat (kull-e saj = „minden dolog”) tart számon. Minden 19 évciklusnak külön-külön neve van.[5] A kilencedik váhid az első kull-e saj kezdőpontja, amely 1996. május 21-én kezdődött el. A tizedik váhid 2015-ben kezdődött el.[6]
A 19 éves ciklusokat, a Metón-ciklusokat már régóta használják a naptárak, mivel 19 évente a holdhónap kezdete majdnem pontosan ugyanarra a napra esik a napévben.
↑A baháik egységes írásmódot használnak a latin betűs országokban, ez alapján a magyar hívők és gyakran a szakirodalom is bahá'í alakban hozza (ejtsd: baháj)
↑Esslemont, J.E. (1980). Bahá’u’lláh and the New Era, 5th ed., Wilmette, Illinois, USA: Bahá’í Publishing Trust, pp.178-179. ISBN 0-87743-160-4.
