A BM–30 Szmercs(„Forgószél”) a Szovjetunióban az 1980-as években kifejlesztett gumikerekes, 300 mm űrméretű, 12 vetőcsővel rendelkező nehéz rakéta-sorozatvető, amely a MAZ–543M 8×8 hajtásképletű alváz továbbfejlesztett változatára, a MAZ–7310-re épült. A teljes rendszer – amely áll egy hordozó-indítójárműből és egy lőszerszállító-utántöltőjárműből – GRAU-kódja9K58, a korai 14 vetőcsövű indítójárműé 9A52 a módosított 12 csövűé 9A52–M(Szemrcs–M). A BM–27 Uragant tervezték kiváltani vele, 1989-ben állt hadrendbe a Szovjet Hadseregben. Az indítható rakéták hatótávolsága révén alkalmas páncélozott, páncélozatlan járművek, tüzérségi ütegek és fegyverraktárak, vezetési harcálláspontok támadására egyaránt. A nyugati hírszerzők 1983-ban azonosították, az MRL 280mm M1983 jelzéssel látták el. A típust modernizálják, Szmercs–SZ néven fog hadrendbe állni.
Célja és rendeltetése, ahogy a többi nehéz-sorozatvető esetében is (pl. M270 MLRS), a nagy hatású tűzcsapásmérés és a nagy kiterjedésű aknamezők gyors telepítése az ellenség harcászati mélységében.
Az 1990-es évek második felében felmerült magyar részről is beszerzése az orosz államadósság fejében, azonban a korabeli elemzések rávilágítottak arra a problémára, miszerint a jelenlegi magyarországi tüzérfelderítő rendszerek nem képesek kiaknázni a típus 70 km-es maximális hatótávolságát. Ezt hivatott áthidalni az egyik vetőcsőből indítható R–90pilóta nélküli repülőgép.
Források
Kovács Krisztián: A BM–30 (Szmercs) nehéz rakéta-sorozatvető. In: Haditechnika 2000/1 28–30.
