PROFILBARU.COM

Búbos cinege
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Cinegefélék (Paridae);
Nem:	Lophophanes;
Faj:	L. cristatus;
Tudományos név
	Lophophanes cristatus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Parus cristatus
Elterjedés
	A búbos cinege elterjedési területe egész éves
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Búbos cinege témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Búbos cinege témájú médiaállományokat és Búbos cinege témájú kategóriát.

A búbos cinege (Lophophanes cristatus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű madárfaj, az európai kontinens egyetlen bóbitás cinegefaja.

Rendszerezés

Besorolása vitatott, egyes rendszerbesorolások a Parus nembe sorolják Parus cristatus néven.

Előfordulása

A búbos cinege alapvetően európai madárfaj. A Földközi-tenger keleti medencéjén, illetve a Brit-szigeteken (kivéve a Skót-felföldet) kívül a kontinens egész területén találkozhatunk vele, elsősorban a hegyvidékeken és fenyőerdőkben. A túlzottan hideg vidékeket (Skandinávia északi része) is elkerüli. A különösen hideg övezeteket kerüli, a kék- és széncinegéhez képest kevéssé alkalmazkodott az emberek közelségéhez.

Alfajai

északi búbos cinege (Lophophanes cristatus cristatus) – Észak-Európa, Anglia
skót búbos cinege (Lophophanes cristatus scoticus) – Skócia
európai búbos cinege (Lophophanes cristatus mitratus) – Németország, Hollandia, Franciaország, Spanyolország, Alpok, Balkán-félsziget
Lophophanes cristatus abadiei
Lophophanes cristatus bashkirikus
Lophophanes cristatus bureschi
Lophophanes cristatus weigoldi

Megjelenése

Háta barna, hasa némileg világosabb, a begy felé egészen kifehéredik. A fekete szem-, torok- és nyakszalagok ennél a fajnál is jelen vannak, bár a szem feletti, csúcsával a tarkó felé mutató V-t formázó sáv nem olvad a nyakszalagba. Az arcrész fehéres halványbarna, míg a fej tetejét díszítő bóbita feketébe hajló sötétbarna, de világos peremű kis tollakból áll.

A nemek egyformák. A búbos cinege méreteit tekintve a kékcinkéhez hasonlít leginkább: átlagos testtömege 10–13 gramm, hossza 11–12 centiméteres, szárnyfesztávolsága pedig 17–20 centiméter körül mozog.

Életmódja

Az elsősorban fenyvesekben élő faj hasznos rovarpusztító. Szívesen fogyaszt lárvákat, hernyókat. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt. Olykor felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.

Énekhangja lágy, de pergő trilla, de a cinegék jellemző „tszí-tszí-tszí” hívását is hallatja.

Szaporodása

A búbos cinege öreg fenyvesekben és fenyőkkel elegyes lomberdőkben költ. Fészkéül különféle, sokszor maga vájta odvak szolgálnak, amiket mohával tölt fel és tollakkal bélel ki. Fészke környékét védi a betolakodókkal szemben. Évente kétszer költ, egy alkalommal 5-6 tojást rak. A gyámoltalan, fészeklakó fiókák két hét után kelnek ki, majd 18-22 napos folyamatos szülői táplálás után kirepülnek.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelőnek mondható az Alpokalján és kisebb mértékben az Északi-középhegységben. Becslések szerint Magyarországon 3500-5000 fészkelő pár élhet.

Védettsége

A viszonylag gyakori faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.