Az avatár vagy avatára (szanszkrit: अवतार, IAST: avatāra = „alászállás”,) a hinduizmusban az isten alászállása és halandó lényben (akár állatban) való megtestesülése a földön, a világ megmentése, a törvények helyreállítása vagy híveinek megoltalmazása céljából. Eközben részben megőrzi isteni természetét, részben földi természete lesz. Ahogy Visnu egyre feljebb került a hindu panteonban, úgy az ő avatárái váltak a legfontosabbakká.[1]
Visnu tíz legfőbb avatárája (dasavatára)
A dasavatara szó jelenti Visnu tíz meghatározott „nagy alászállásá”t – Maha Avatara (dasa szanszkrit nyelven 'tíz'):
Visnu legfőbb avatárái a hinduk hite szerint a következők:[1]
Naraszimha az ember-oroszlán, a hinduizmus mitikus alakja, Visnu isten negyedik megtestesülése, avatárája. A hindu mitológia szerint az emberiség aranykorában, a Szatja-jugában jelent meg és Hiranjakasipu démont ölte meg.
A hinduizmus mitikus alakja, a törpe Vámana Visnu isten ötödik megtestesülése, avatárája. A hindu mitológia szerint az emberiség ezüstkorszakában, az áldozatok korában, a Tréta-jugában jelent meg és Bali démont leckéztette meg.
Visnu végső megtestesülése a hindu mitológiában, a négy egymást követő korszak (Szatja-juga, Tréta-juga, Dvápara-juga, Kali-juga) végén, a Kali-juga lezárásánál jelenik meg.
Siva istennek 28 avatárája ismert – főleg aszkéta és jógamester alakjában –, fontosak, de nem tettek szert olyan jelentőségre, mint Visnuéi.[1]
A többi isten avatárái
Az avatárák típusai
Kétféle avatára létezik, elsődleges és másodlagos avatára, attól függően, hogy Visnu maga „száll alá” egy személyben vagy csak felruházza azt saját isteni képességeivel.
A másodlagos avatárákat a hinduk nem imádják, csak a közvetlen, elsődleges avatárákat. Gyakorlatban ma azonban ezek közül is csak Naraszimha, Ráma és Krisna részesül tiszteletben. Összességében azonban a hinduk szerint nincs különbség aközött, hogy Visnut vagy az avatáráit imádják, hisz végül mindkét út őhozzá vezet.
Szimbolizmus
Sokan vallják, hogy a tíz avatára az élet és az emberiség fejlődését testesíti meg. Matszja, a hal a vízi életet; Kurma, a teknős a kétéltűséget; a harmadik állat, Varáha, a vadkan a szárazföldi életet; Naraszimha, az ember-oroszlán az ember és az állat közti átmenetet; Vámana, a törpe a tökéletlen embert; Parasuráma, az erdei vándor az ember kezdeti életmódját; Ráma király az uralkodói, Krisna a művészi és tudományos képességeket; Buddha, a Megvilágosult pedig az ember lelki érettségét.
Jegyzetek
↑ abcdMitológiai enciklopédiaI–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
