Szülei G. Beke Margit és Görög Imre írók és műfordítók, nagyapja Beke Manó, matematikus. Az 1920-as évek végén a Műhely nevű grafikai iskolába járt; a Bauhausból hazatért Bortnyik Sándor alapította magániskolában ismerte meg Kandó Gyula festőművészt, akihez feleségül ment. Kandóval költözött Párizsba, ahol megismerte a nyomorgó emigráns művészek életét. 1936-ban egy barcelonai plakátkészítő versenyen vele nyerte el a fődíjat, egy kamerát. 80 évvel később egy interjúban Ata Kandó ezt a mozzanatot emelte ki élete döntő fordulataként.
A harmincas évek végén újra Pesten éltek. Ata Wachter Klárától, Haár Ferenctől, Pécsi Józseftől tanult fotózni, Reismann Mariannál laborált. 1938-ban ismét Párizsban próbált szerencsét, ekkor már fotográfusként, de miután a németek megszállták Franciaországot, férjével visszatért Budapestre. A háború alatt születtek gyermekeik, egy fiú és egy lány ikerpár. A szűkebb család túlélte az ostromot, de Ata húga a háború végén aknára lépett. 1947-ben ismét Franciaországba indultak, Kandó Gyula azonban két évvel később visszatért és hosszú évekig nem találkoztak ezután.
Ata Párizsban, Robert Capa jóvoltából a Magnum ügynökség fotósainak fényképeit laborálta. Itt ismerte meg Ed Van der Elsken holland fotográfust, akivel 1954-ben Amszterdamba ment.[9] Nemsokára ez a házasság is válással végződött, Ata azonban családjával Hollandiában maradt.
Családfenntartóként eleinte divatlapoknak dolgozott, majd az ötvenes évektől tanítani kezdett az utrechti MTS Grafikai Intézetben. Az 1960-as évtized hozta el számára a hosszabb és távoli utazások lehetőségét. Egy volt fotómodell barátnője, Barbara Brändli révén jutott el Venezuelába, először 1961-ben. Első útját továbbiak követték. A Hold véréből című, 1970-ben Budapesten megjelent könyvében számolt be dél-amerikai élményeiről. 1979–1999 között a fia közelében, a kaliforniai Sacramentóban, 1999-től 2001-ig egyik lányánál, a brit Isle of Wight szigetén, 2001 óta pedig a hollandiai Bergenben, egy idősek otthonában élt. Fotói a világ több gyűjteményében megtalálhatók. 2016-ban Rotterdamban, a Holland Fotómúzeumban nyílt kiállítása.
Fotókönyvek
Ata Kandó az ötvenes évek közepén kezdett fotókönyveket összeállítani. 1956 karácsonyára jelent meg a Violette Corneliusszal közösen készített cím nélküli albuma, amelynek bevételeit a szerzők az októberi forradalom leverése után menekülő magyar gyermekek javára ajánlották fel.
1954-ben svájci és ausztriai vidékeken kirándulva készítette el az Álom az erdőben (Droom in het woud) című, 1957-ben kiadott fotókönyvének felvételeit. "Szintén saját kis modelljeivel tervezte meg a – csak 2004-ben – Kalypso & Nausicaa címmel megjelent kötetét. Ata e képein keresztül a mítosz nyomába szegődött, Odüsszeusz elképzelt bolyongását úgy fényképezve, hogy akár a láthatatlant is meg tudja mutatni."[10]
Származása
Ata Kandó (szül. Görög Etelka) (Budapest, 1913. szept. 17– Bergen, 2017. szept. 14.) fotográfus
Apja:
Görög Imre (1901-ig Gussmann Ignác)[11] (Budapest, 1882. dec. 26.– Budapest, 1974. nov. 16.) író, műfordító, tanár
Apai nagyapja:
Gussmann Simon[12] (Újvidék, kb. 1843–
Budapest, 1922. aug. 22)[13] kereskedő
Apai nagyapai dédapja:
Gussmann Ignác
Apai nagyapai dédanyja:
Hirsch Ilona
Apai nagyanyja:
Frank Jenny (másképp: Frank Eugénia) (Pest, 1854. szept. 29.– Budapest, 1931. nov. 2.)[14]
Apai nagyanyai dédapja:
Frank Márkus
Apai nagyanyai dédanyja:
Deutsch Rézi
Anyja:
G. Beke Margit (Gödöllő, 1890. júl. 11.– Budapest, 1988. aug. 30.) író, műfordító
Anyai nagyapja:
Beke Manó (1884-ig Beck Manó)[15] (Pápa, 1862. ápr. 24.– Budapest, 1946. jún. 27.) matematikus, egyetemi tanár
Anyai nagyapai dédapja:
Beck Lipót pékmester
Anyai nagyapai dédanyja:
Herzog Fanni
Anyai nagyanyja:
Stern Júlia (Pest, 1866. jan. 27.– Budapest, 1959. aug. 26.)[16]
Anyai nagyanyai dédapja:
Stern Móric
Anyai nagyanyai dédanyja:
Stern Mária
Jegyzetek
↑RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
↑Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 78077/1901. Forrás: MNL-OL 30794. mikrofilm 671. kép 3. karton. Névváltoztatási kimutatások 1901. év 11. oldal 36. sor