Előbb gyári munkás, gyorsírónő, majd divatmodell volt. 1920-tól szerepelt színpadon. Énekesnőként kezdte pályafutását zenés szórakozóhelyeken. 1930-tól szerepelt filmekben. A második világháború után börtönbüntetésre ítélték, mert szeretőjét, egy német tisztviselőt Franciaországban elkaptak. 1963-ban balesetet szenvedett, melynek következtében majdnem teljesen vak lett.
Komikának indult, majd a legkülönfélébb műfajokban, így drámában is játszott. Nemzetközi visszhangot kiváltó sikereit Marcel Carné filmrendező műveiben aratta mint érdekes egyéniségű, hódító szépségű asszonyok életteljes, sokszínű megelevenítője. Egyik legemlékezetesebb alakítása a Szerelmek városa (1944) romantikus színekkel megrajzolt titokzatos hősnője, Garrance. Körülötte robban a dráma a Mire megvirrad-ban (1939), míg a Párizs levegőjében (1954) 15 évvel később, hajdani partnere, Jean Gabin oldalán már a történet rezonőrje, az idős feleség. Ettől az időszaktól általában áttért az anyaszerepekre (Rendkívüli kiadás, 1962), illetve a korosabb nagyvilági dámák megszemélyesítője lett.
