Antonio Salieri (Legnago, 1750. augusztus 18. – Bécs, 1825. május 7.) olasz zeneszerző, a 18. század második felének egyik legnagyobb hatású zeneszerzője Európa-szerte. Habár korának egyik legünnepeltebb művésze volt, ma már leginkább a Wolfgang Amadeus Mozart halálával kapcsolatos hamis híresztelés kapcsán ismert, ami nagyban köszönhető Miloš FormanAmadeus című 1984-es, nagy sikerű (és gyakran félre értett) filmjének.
Életpályája
Florian Leopold Gassmann bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte a császárvárosba, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette.
Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett.
1778–80 között indult itáliai körútjára, amely alatt 1778-ban Europa riconosciuta című operáját megírta a milánói Scala megnyitójára.
1780-ban visszatért Bécsbe. Megismerkedett Gluckkal, akivel jó barátságba került. Ennek a kapcsolatnak a gyümölcse lett a Les Danaïdes című opera, amelynek megzenésítését Gluck átadta Salierinek, és így a darabot kettejük neve alatt mutatták be 1784-ben Párizsban.
1788–90 között a császári udvar karmestere volt.
1813-ban a bécsi konzervatórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett.
Tanítványa volt Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc és Johann Nepomuk Hummel is.
1824–25-ben a 74 éves, beteg Antonio Salieri Mozart megölésével vádolta magát. Az emberek az előrehaladott korból fakadó beszámíthatatlanságról beszéltek, Salieri kijelentései azonban mégis beszédtémává váltak. Ezt Beethoven „beszélgetőfüzeteiből” is megtudjuk, vagyis azokból a feljegyzésekből, amelyekbe a már siket Beethoven beszélgetőpartnerei beírták a közlendőjüket. „Salieri azt állítja, hogy megmérgezte Mozartot”, így szól az 1824. január 21. és 25. közötti bejegyzés. „Salierivel megint rosszul állnak a dolgok. Teljesen meg van bomolva. Állandóan azt fantáziálja, hogy bűnös Mozart halálában, és hogy megmérgezte – ez az igazság, mert igazságként akarja meggyónni.” (1824. január 25. körül). „Most nagyon erős a meggyőződés, hogy Salieri volt Mozart gyilkosa” 1825. január vége). A gyanú, hogy Salieri megmérgezte Mozartot, máig tartja magát. Mozart fia ugyan kétségbe vonta ezt a teóriát, de Mozart maga is úgy vélte: megmérgezték. Máig sem világos azonban, hogy pontosan mi történt.[1]
Betegágyán Salieri azt mondta Ignaz Moschelesnek, Beethoven tanítványának: „halálosan beteg vagyok, ezért aztán becsületszavamra elmondhatom önnek, hogy egy szó sem igaz abból a képtelen pletykából, tudja, hogy megmérgeztem volna Mozartot. Nem igaz, rosszindulatú rágalom az egész, mondja meg a világnak, kedves Moscheles.”
Művei
Közel 40 operát, valamint egyházi és hangszeres zeneműveket írt.
Híresebb operái
Le donne letterate (1770)
Armida (1771)
Europa riconosciuta (1778)
La scuola de' gelosi (1778)
Der Rauchfangkehrer (1781)
Semiramide (1782)
Il ricco d'un giorno (1784)
Les Danaïdes (1784)
Prima la musica e poi le parole (1786)
Tarare (1787)
La grotta di Trofonio (1788)
Palmira, regina di Persia (1795)
Falstaff (1799)
Jegyzetek
↑Max Becker: Wolfgang Amadeus Mozart, Kossuth Kiadó, 2006, 113., 124. oldal
