Művészi pályafutását mint statiszta kezdte Orson Welles egy befejezetlen filmjében. 1947-től a legnépszerűbb színészek egyike hazájában. Számos főszerep után az 1950-es évek derekán tért át a filmrendezésre, s 1957-ben mutatkozott be egy zenés produkció alkotójaként. Második, nálunk is bemutatott műve, A fogadalom (1962) már széles körű nemzetközi visszhangot váltott ki, s 1962-ben a cannes-i fesztiválon az Arany Pálmával jutalmazták. Értéke nemcsak művészi kvalitásaiban, hanem a szociális viszonyok leplezetlen kritikai feltárásában is rejlik. Dolgozott mint filmproducer, és színészi feladatokat is vállalt. A brazil filmművészet egyik kimagasló alakja, aki Alex Viany esztéta megállapítása szerint a régi és az új stílus határám állt. Az 1971-es cannes-i filmfesztivál zsűritagja volt. 1987-ben készítette el utolsó filmjét.
Magánélete
1949–1956 között Ilka Soares(wd) (1932–2022) brazil színésznő volt a felesége.
Filmjei
Színészként
Feltétlenül helyes(Absolutamente Certo) (1957) (forgatókönyvíró és filmrendező is)
