Andrejs Pumpurs szegényparaszt családban született 1841-ben. Az uradalmi elemi iskola elvégzését követően földmérőknél dolgozott mint segéderő. 1874 és 1876 között Rigában élt. Bernhards Dīriķsszel közösen könyvesboltot nyitott. Ekkor csatlakozott az Ifjú Lettek mozgalmához.
1876-ban Moszkvába ment. Itt beállt a szerbek ottomán birodalom elleni harcát segítő önkéntesek közé. A Balkánon szerzett tapasztalatai nagyban erősítették nemzeti elkötelezettségét. A háború után Odesszában katonaiskolát végezett és a cári hadseregben szolgált haláláig. 1880-ban tért vissza Lettországba, 1896-ban került Daugavpilsbe, ahol katonai intendáns volt haláláig. A hadbiztosságnál betöltött funkciójára tekintettel beutazta az Orosz Birodalom nagy részét és eljutott Kínába is. Halálát, és gyermekeinek halálát is kínai útja során szerzett betegség okozta.
Irodalmi munkássága
Érdeklődése az irodalom iránt piebalgei tartózkodása idején kezdődött. Első verse 1869-ben jelent meg. Művészetének ebben a periódusában elsősorban hazafias költeményeket és szatírákat írt.
Miután 1882-ben visszatért Rigába, ismét felvette a kapcsolatot a lett nemzeti írókkal. 1888-ban jelent meg fő műve a Lāčplēsis (A medveölő) című eposz. Ebben néphagyományokra alapozva alkotta meg a lett nép hősi eposzát. Két évvel később, 1892-ben adja ki verseskötetét Tēvijā un svešumā (Otthon és idegenben) és 1895-ben a katonaélményeit megörökítő útirajzait No Daugavas līdz Donavai (A Daugavától a Dunáig) címen.
Fő művét, a Medveölőt egy tucat nyelvre lefordították, a világnyelveken kívül többek között japánra, csehre stb.
Művei
1869, Hīna kaps
1888, Lāčplēsis (A medveölő)
1890, Tēvijā un svešumā (Otthon és idegenben)
1895, No Daugavas līdz Donavai (A Daugavától a Dunáig)
Fényképek Andrejs Pumpursról (lett nyelven). KAKTUSS: Latvijas Akadēmiskā bibliotēka. [2011. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 1.)
.svg){kind=small}
