I. al-Musztanszir fiaként született, és édesapja halála után lépett a trónra. Döntésképtelen emberként tartják számon, akit ráadásul tanácsadói is több irányba befolyásoltak. Nem tudott erős ellenállást szervezni Hülegü, Dzsingisz kán unokája ellen, Hülegü felhívásaira pedig vagy nem válaszolt, vagy üres fenyegetéseket küldött a mongol hódító irányába.[1]
1258-ban Hülegü ostrom alá vette Bagdadot, és februárban el is foglalta a várost. A kalifa 300 főhivatalnokával megadta magát, ám Hülegü tíz nap múlva megölette őket. Ezzel – a történelem során először – vallási vezető nélkül maradt az iszlám világ.[1]
Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
