Az eredetileg nesztoriánuskereszténynek született és Níkúlásznak (Nikolasz) keresztelt Tegüder, az Iránban birodalmat kialakító Hülegü és Dokuz Hatun kisebbik fia fivére halálát követően vette át a hatalmat 1282-ben. Két elődjével ellentétben sem a buddhizmussal, sem a kereszténységgel nem szimpatizált, ezért áttért az iszlámra, és felvette az Ahmad nevet illetve a szultáni címet. Az addigi külpolitikai irányvonallal is szakított, amikor megpróbált közeledni az egyiptomi Mamlúk Birodalomhoz, de nem ért el komolyabb sikereket az 1281-ben apjára súlyos vereséget mért al-Manszúr Kalávúnnál.
Ahmad szultán uralkodása rövid ideig tartott: mivel üldözte birodalma keresztény és buddhista előkelőit, rövidesen ellenállás bontakozott ki vele szemben, amit unokaöccse, Abáká fia, a Horászánt kormányzó Argún vezetett. Argún a Kínában székelő nagykán, Hülegü bátyja, Kubiláj kán segítségével végül fellázadt nagybátyja ellen, akit Azerbajdzsánba szorított, majd elfogott és kivégeztetett, visszatérve Hülegü és Abáká kül- és belpolitikájához.
Irodalom
Sárközy Miklós: Iráni történeti kronológia. (egyetemi jegyzet)
Nyitrai István: Irán története a muszlim hódítástól napjainkig. In: Iráni föld – perzsa kultúra. Szerk.: Jeremiás Éva M. Piliscsaba, Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete, 2007. pp. 119-261
P. M. Holt: The Age of the Crusades: The Near East from the Eleventh Century to 1517. London: Longman. 1986.
