PROFILBARU.COM

	Alien - Nyolcadik utas: a Halál ; (Alien)
	1979-es amerikai–brit film
	A film magyar moziplakátja
Rendező	Ridley Scott
Producer	Gordon Carroll; David Giler; Walter Hill
Vezető producer	Ronald Shusett
Műfaj	horrorfilm; akciófilm; sci-fi film; thrillerfilm; psychological horror film; science fiction horror film; kalandfilm; psychological thriller film; fantasyfilm; rejtélyfilm;
Forgatókönyvíró	Dan O’Bannon; Ronald Shusett
Főszerepben	Tom Skerritt; Sigourney Weaver; Veronica Cartwright; Harry Dean Stanton; John Hurt; Ian Holm; Yaphet Kotto
Zene	Jerry Goldsmith
Operatőr	Derek Vanlint
Vágó	Terry Rawlings; Peter Weatherley
Jelmeztervező	John Mollo
	Gyártás
Gyártó	20th Century Fox
Ország	Egyesült Királyság; USA
Nyelv	angol
Forgatási helyszín	Shepperton Studios; Bray Studios;
Játékidő	117 perc
Költségvetés	11000000 USD
Képarány	2,20:1
	Forgalmazás
Forgalmazó	20th Century Fox; InterCom Zrt.
Bemutató	1979. május 25.; 1981. január 15.
Eredeti magyar adó	1. szinkron; TV3, RTL Klub; 2. szinkron; MTV1
Korhatár	;
Bevétel	80 931 801 USD; 24 000 000 USD
	Kronológia
Következő	Alien 2. - A bolygó neve: Halál
	További információk
	weboldal; IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Alien - Nyolcadik utas: a Halál témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A Nyolcadik utas: a Halál (eredeti cím: Alien, sz. sz. „idegen”, értsd: földönkívüli lény) 1979-ben bemutatott angol-amerikai koprodukcióban készült horrorfilm Ridley Scott rendezésében. A főszerepben Sigourney Weaver és Ian Holm látható. A film további főszereplője egy agresszív, félig értelmes földönkívüli lény, egy tökéletes gyilkos, aki ösztöneitől hajtva egyesével levadássza egy teherűrhajó legénységét.

Magyarországon az Alien mozisorozat egészen a 3. részig eredetileg nem kapott felolvasott címben Alien-re utaló jelzőt, de a 4. rész behozatalával a jogtulajdonos visszamenőleg módosította a forgalmazási adatokat. Majd 2018-ban a Fórum Hungary-hoz került a filmek forgalmazása és minden platformon lekerültek a régi "halálos" magyar címek felolvasott narrációi. (TV-vetítésen és DVD-kiadáson is.) Illetve az InterCom régi jog-átbirtoklását követően az első film meghirdetésében a "nyolcadik" szó elé bekerült egy A-betű ismeretlen hibából adódóan, pedig az InterCom szinkronjában sem hangzik fel. Az M1 TV-csatornától eredő címváltozat és az InterCom korábbi (mára eltörölt) narrációja egybehangzóan "Nyolcadik utas: a Halál" volt. Egyéb ismeretlen körülmény, hogy hivatalosnak tűnő források szerint az InterCom készítette az első szinkront és ennek egyéb jogi helyzetek ellentmondanak.

A sci-fi, drámai és horror elemeket ötvöző mű népszerűsége folytatások elkészítésére inspirálta az alkotókat. A kezdetben egyszerű horrornak induló film kultuszfilmmé vált és mára a sci-fi műfaj jelentős, stílusteremtő alkotásaként is számon tartják. Az Amerikai Filmintézet minden idők hetedik legjobb sci-fi filmjének választotta. A film többrétegű: a horror elemet képviselő idegennel való küzdelem mellett a játékidő nagy részét teszi ki a legénység küzdelme az űrbeli körülmények ellen, egymással való konfliktusaik és az akció/horror elemek is legalább annyira szólnak az emberként való helytállásáról, mint a vérről és a rémületről. Fontos eleme a filmnek a látványvilága is – az Oscar-díjas látványterveket H. R. Giger, szürreális sci-fi világot alkotó grafikusművész készítette, aki nem kis részben a filmnek köszönheti világhírét. ^[forrás?]

Ez volt az egyik első olyan alkotás a filmtörténetben, amelyben nő játszotta az akcióhős szerepét. A film a kritikusok és a nézők tetszését is elnyerte; az eredeti művet három hivatalos folytatás és kettő kvázi-előzményfilm követte, valamint számtalan regény és több számítógépes játék is készült a történetből.

Történet

Időszámításunk szerint 2122^[3]: a Weyland-Yutani Bányászati Társaság Nostromo nevű teherszállító űrhajója hosszas kiküldetés után éppen a Föld felé tart 2122-ben. Legénysége hét fő és egy Jones nevű vörös kandúr, valamint az űrhajót irányító Anya nevű számítógép. A film kezdetén Anya rejtélyes rádiójeleket fog egy közeli, feltérképezetlen bolygóról. Felébreszti a legénységet a hibernációból, a szabályzat szerint ugyanis ha idegen bolygót találnak, ahol élet lehet, kötelesek azt megvizsgálni. Bár nem túl lelkesek, a várható jutalom reménye felbátorítja őket.

A teljes legénység (Dallas kapitány, Kane, Ash, Lambert, Brett, Parker, és Ripley) egy kisméretű komppal landol a Zeta 2 Reticuli rendszer egy gázóriásának holdján, az LV-426-on, ahol rendkívül mostohák a körülmények. Dallas, Kane és Lambert rövid kutatás után egy ismeretlen eredetű, évezredekkel azelőtt becsapódott űrhajóra bukkannak. Bemennek a belsejébe, ahol rövid kutatás után egy civilizált idegen lény megkövült maradványaira bukkannak és bordái átszakítva kifordulva kövültek meg. Időközben rájönnek a Nostromón, hogy a rádióadás (amit az idegen lény kezdett el sugározni) nem segélykérés, hanem figyelmeztetés, de késő már értesíteni a többieket. Kane leereszkedik az űrhajó rakterébe, ahol ezernyi bőrhéjú tojást talál. Az egyikből váratlanul egy rákszerű lény ugrik ki, majd karjaival rátapad az arcára. A többiek kétségbeesetten visszaviszik a hajóra, bár ez ellentmond a szabályzatnak és ezért komoly konfliktus alakul ki Ripley-vel. Végül a lényt – amely mesterséges kómában tartja a férfit – azonban sehogy sem tudják leszedni az arcáról, mert kísérletek hatására többféle védekezéssel egyéb problémákat okoz a legénységnek. A vizsgálatok szerint a szükséges oxigénnel táplálva valójában életben tartja a férfit és egyéb azonosíthatatlan anyagot helyez el benne.

A lény végül magától elpusztul és leválik Kane-ről. Nem sokkal ezután a teljesen egészségesnek tűnő Kane felébred és a legénység többi tagjával együtt étkezik. Azonban hirtelen fuldokolni kezd, ezt követően egy idegen lény tör ki mellkasüregéből és bordái közül. A kirobbanó lény "magzati" helyzetét egészen pontosan egyik folytatás sem határozta meg, de az "Alien: Covenant" c. melléktörténet szerint spóra tör utat testüregi szövetekbe és ezáltal valószínűleg az arctámadó lény is ilyen örökítőanyagot használ beültetésre. Ash nem engedi megölni a kisméretű lényt, amely így el tud menekülni. A legénység tagjai végül a kis szörny után erednek, de nem sejtik, hogy az elképesztő sebességgel fejlődik és időközben hatalmassá vált.

Brett éppen Jonest, a macskát keresgéli a hajó egyik hátsó zugában, amikor az idegen lecsap rá, és elhurcolja; a többiek viszont nem találnak se vért, se holttestet.^{[Mj. 1]} Nem sokkal ezután az idegen a szellőzőjáratokba települ át. Dallas lángszóróval próbálja meg elkapni, de nem sikerül neki; őt is elragadja a lény. Dallas halála után Ripley veszi át a parancsnokságot. Megkérdezi Anyát, hogy mennyi az esély a lény elpusztítására és kiderül, hogy ez lehetetlen; az események hátterében a Társaság áll, nekik kell az idegen lény. Nem sokkal ezután Ash megtudja, hogy Ripley ismeri a különleges utasításban leírtakat, ezért megtámadja a nőt, de a többiek segítenek Ash megfékezésében. Kiderül, hogy Ash egy android, melyet a Társaság küldött az akció zökkenőmentes lebonyolítása érdekében.

A három még életben maradt utas elhatározza, hogy megsemmisíti a Nostromót, és a Narcissus nevű komppal menekülnek el. Azonban az idegen támadása miatt egyedül Ripley és Jones tud eljutni a detonátorig, majd a komp fedélzetére, az idegen lény azonban már a kompban tartózkodik. Végül Ripley úgy végez vele, hogy kinyitja a légzsilipet, ezután a hajtóművel elhamvasztja a lényt. A film végén Ripley és Jones is hiperálomba merül, abban a reményben, hogy néhány héten belül rájuk talál valaki.

Szereplők

Szereplő	Színész	Magyar hang
Szereplő	Színész	1. szereposztás (1994)	2. szereposztás (1995)
Ellen L. Ripley, harmadparancsnok	Sigourney Weaver	Menszátor Magdolna	Farkas Zsuzsa
A. J. Dallas, kapitány	Tom Skerritt	Harmath Imre	Vass Gábor
J. M. Lambert, navigátor	Veronica Cartwright	Jani Ildikó	Vándor Éva
S. E. Brett, gépésztechnikus	Harry Dean Stanton	Beregi Péter	Uri István
G. W. Kane elsőtiszt	John Hurt	Laklóth Aladár	Mihályi Győző
Ash, tudományos tiszt	Ian Holm	Fodor Tamás	Berzsenyi Zoltán
J. T. Parker, főgépész	Yaphet Kotto	Varga Tamás	Melis Gábor
Anya	Helen Horton (csak hang)	Debrenti Piroska	Zsurzs Kati

Rendezői változat

2003-ban Ridley Scott elkészítette a film rendezői változatát, mely egy perccel rövidebb, mint az eredeti. Bizonyos jeleneteket kivágtak, másokat lerövidítettek, de vannak benne új részek is.

A Nostromo hídján a legénység meghallgatja az idegen adást, majd Lambert beméri annak forrását, és Dallas kérésére ismerteti a bolygó főbb adatait.
Az idegen tojás vizsgálata közben Kane előveszi lézerpisztolyát.
Mialatt Dallas és Ash a Kane-re tapadt arctámadót vizsgálják, a folyosón Lambert összeverekszik Ripleyvel, amiért az nem akarta őket beengedni a hajóra.
Miközben Brett a macskát keresi a C szinten, megpillanthatjuk fölötte az immár kifejlett idegent, amint a lelógó láncok között himbálózik.
Közvetlenül miután az idegen elragadja Brettet, Parker és Ripley berontanak a helyiségbe, majd rájuk csöpög a technikus vére.
Ripley végső menekülése során rábukkan az idegen fészkére, ahol megtalálja Brett és Dallas begubózott testét. A kapitány még él és a megváltó halálért könyörög, így a lány mindent feléget lángszórójával.
Miután az idegen érdeklődve nézegeti a dobozba zárt Jonest, vadul félrelöki a macska ládáját.
Kivágtak két teljes jelenetet: amikor Ripley megkérdezi Asht, hogy megpróbálkozhat-e az idegen adás megfejtésével, illetve amikor Dallas az idegen elpusztításának lehetőségeiről és saját esélyeiről kérdezi Anyát.
Jelentősen megkurtították azt a jelenetet, melyben Ripley maga kezdi el az idegen adás megfejtését. Ripley eredetileg Ash-nél érdeklődött, hogy milyen módon próbálkozott eddig az adás megfejtésével.
Néhány helyen megváltoztatták a hangeffektusokat, illetve két űrjelenetben csillagos háttérre cserélték a korábbi teljes feketeséget.

Díjak és jelölések

BAFTA-díj (1980)

díj: legjobb látványtervezés – Michael Seymour
jelölés: legjobb jelmeztervezés – John Mollo
jelölés: legjobb vágás – Terry Rawlings
jelölés: legjobb filmzene – Jerry Goldsmith
jelölés: legjobb női alakítás – Sigourney Weaver
jelölés: legjobb férfi alakítás – John Hurt

Oscar-díj (1980)

díj: legjobb vizuális effektusok – Carlo Rambaldi, Denys Ayling, Nick Allder, Brian Johnson, H. R. Giger
jelölés: legjobb látványtervezés – Michael Seymour, Ian Whittaker, Roger Christian, Leslie Dilley

Golden Globe-díj (1980)

jelölés: legjobb eredeti filmzene – Jerry Goldsmith

Megjegyzések

↑ A rendezői változatból kiderül, hogy az idegen lény egy szerves masszába ágyazza áldozatait, hogy idegen tojásokká alakítsa őket, és Brett is ide került.

Hivatkozások

↑ Alien (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2009. december 8.)
↑ Alien (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. december 8.)
↑ Te tudod hol helyezkedik a Romulus az Alien-idővonalon?

Források

Matos Lajos: Scott, R.: A nyolcadik utas: a Halál (1978), Filmvilág, 1981. (24. évf.) 1. sz. 26-27. old.
A rettegés gyönyöre – Ridley Scott: A nyolcadik utas: a Halál, Filmvilág, 1980. (23. évf.) 2. sz. 46. old.
Neale, Stephen: A különbözőség fajtái. A nyolcadik utas: a halál és a Szárnyas fejvadász, Replika : szociológiai viták és kritikák : társadalomtudományi folyóirat, 1997. 28. sz. 153-160. old.