A második utca foglyai
(The Prisoner of Second Avenue) |
| 1975-ös amerikai film |
| Rendező | Melvin Frank |
| Producer | Melvin Frank |
| Alapmű | The Prisoner of Second Avenue |
| Műfaj | vígjáték-dráma |
| Forgatókönyvíró | Neil Simon |
| Főszerepben | |
| Zene | Marvin Hamlisch |
| Operatőr | Philip H. Lathrop |
| Vágó | Bob Wyman |
| Gyártás |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Forgatási helyszín | New York |
| Játékidő | 98 perc |
| Forgalmazás |
| Forgalmazó | Warner Bros. |
| Bemutató | 1975. március 14. |
| További információk |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség |
A második utca foglyai (eredeti cím: The Prisoner of Second Avenue) 1975-ben bemutatott amerikai filmvígjáték-dráma, amelyet Neil Simon forgatókönyvéből Melvin Frank rendezett. A főbb szerepekben Jack Lemmon és Anne Bancroft látható. Simon az 1971-es Broadway-darabjából adaptálta a forgatókönyvet. A film zenéjét Marvin Hamlisch szerezte.[1]
Az Amerikai Egyesült Államokban 1975. március 14-én mutatták be a mozikban.
Cselekmény
A történet egy középkorú házaspár egyre súlyosbodó problémáit meséli el, akik a New York-i Manhattan Upper East Side-on, a második sugárúton élnek. Mel Edison 22 év hűséges munkaviszony után nemrég vesztette el állását és most azzal kell megbirkóznia, hogy középkorúként munkanélkülivé vált egy gazdasági recesszió idején.
A cselekmény egy intenzív nyári kánikula és egy hosszabb ideig tartó hulladéksztrájk idején játszódik, ami súlyosbítja Edison helyzetét. Neki és feleségégének, Ednának zajos és vitatkozó szomszédokkal, a lakásukig érő manhattani utcákból áradó hangos zajokkal, valamint egy fényes nappal történő lakásbetöréssel is meg kell küzdeniük. Mel nem talál munkát, ezért Ednának kell pénzt keresnie. A férfi végül idegösszeomlást kap. A bátyja, Harry, a testvérei és főleg Edna szerető gondoskodásán múlik, hogy meg tud-e birkózni a nehézségekkel.
Szereplők
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a The Prisoner of Second Avenue című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
