|
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
A kommunikatív cselekvés elmélete Jürgen Habermas alapműve, melynek témájául a kommunikatív cselekvés gyakorlati és elméleti jelentése szolgál a szociális élet, illetve a (poszt)modern társadalom vonatkozásában.
Áttekintés
Az 1981-ben megjelent mű mitikus világnézetekkel indít, hangsúlyt fektetve az értelemmegértés problematikájára, valamint a racionalizáció formáinak vizsgálatára. Erős utalásokkal él Talcott Parsons, Thomas A. McCarthy és Niklas Luhmann érvényességi szempontból kritikus magyarázatára a modern kommunikációelméletre vonatkozóan; többszörös hivatkozással ismerteti Immanuel Kant, Georg Wilhelm Friedrich Hegel és Ludwig Wittgenstein a kommunikációs értelmet megalapozandó alkalmazását; képviselve ezzel egy elméleti megoldást nyújtó tézist, nemcsak a valóságot és hitelességet boncolgató kérdésekre, hanem a normatív igazságosságra kiterjesztve is. Habermas alapműveként a '80-as évek óta mind a sajtóban, mind a szakirodalom széles körében bejegyzett. Két kötetre osztható:
1. kötet
Cselekvésracionalitás és társadalmi racionalizáció
I. bevezetés: Hozzáférések a racionalizáció problémájához
II. Max Weber racionalizáció-elmélete
III. Első közbevetés: szociális cselekvés, céltudatos tevékenység és kommunikáció
IV. Lukácstól Adornóig: racionalizáció mint tárgyiasítás
2. kötet
A funkcionális értelem kritikájához
V. Paradigmaváltás Meadnél és Durkheimnél: a céltudatos tevékenységtől a kommunikatív cselekvésig
VI. Második közbevetés: rendszer és életvilág
VII. Talcott Parsons: a társadalomelmélet konstrukciós problémái
VIII. Záró megjegyzés: Parsonstól kezdve Weberen át Marxig.
Fogalmak
Kommunikatív cselekvés
A mű címe egy műveleti és hangsúlyozottan nyelvi alapfogalmat mutat be.
„A kommunikatív cselekvés alapfogalma három témakomplexumot tesz hozzáférhetővé, melyek egymással összefüggenek: a kommunikatív racionalitás fogalmát; a kétfokú, cselekvést és rendszert összekötő társadalomkoncepció paradigmáját; illetve egy elméleti állítást, mely a modernség paradoxonját magyarázza a kommunikatívan strukturált életvilág alárendelésének segítségével, az imperatívan önállósult, formálisan rendezett cselekvésrendszerek tükrében.”
Habermas: A kommunikatív cselekvés elmélete
Modern társadalom
A kommunikatív cselekvés ezzel minden társadalom alapvető reprodukciós fogalmává vált. Ezek a társadalmak mint rendszer és életvilág felfoghatóak. A modernségben a cselekvésrendszerek az életvilágok alapján egymástól megkülönböztethetőek. A szociálpatológiás következmények az ökonómiában és bürokráciában a kommunikatív racionalitás által koordinálhatóak és kezelhetőek. Ez az összesített tervezete egy társadalomelméletnek, amihez Niklas Luhmann három évvel később a "Szociális rendszerek"-kel (1984) egy úgyszintén kommunikációorientált ellentervezetet teremtett, besorolva magát a nagy, modern, és "A kommunikatív cselekvés elméletében" ismertetett összesített tervezetekbe a (poszt)modern társadalom rendszerezett felfogásáról.
Magyarul
- A kommunikatív cselekvés elmélete; összefoglalások Némedi Dénes, Somlai Péter, vál. Rényi Ágnes, Somlai Péter, ford. Felkai Gábor, Király Edit; röv. kiad.; ELTE, Bp., 1985
- A kommunikatív cselekvés elmélete; ford. Király Edit, Berényi Gábor, Felkai Gábor, Ábrahám Zoltán, utószó Felkai Gábor; Gondolat, Bp., 2011 (Társadalomelmélet – kommunikációtudomány. A kommunikációkutatás klasszikusai)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Theorie des kommunikativen Handelns című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Herbert Keuth: Erkenntnis oder Entscheidung. Zur Kritik der kritischen Theorie. Mohr, Tübingen 1993, ISBN 3161460960, S. 324–344.
- Herbert Schnädelbach: Transformation der kritischen Theorie. Zu Jürgen Habermas' Theorie des kommunikativen Handelns. Philosophische Rundschau 1982, Wiederabdruck In: Vernunft und Geschichte. 1987; Englisch: The Transformation of Critical Theory: Jürgen Habermas’ The Theory of Communicative Action’. in A. Honneth, H. Joas (ed.): Communicative Action: Essays on Jürgen Habermas’ 'The Theory of Communicative Action'. J. Gaines, D. Jones (trans.), Polity, Cambridge 1991.
- Thomas A. McCarthy, 1984 u. 1987.
- Jürgen Habermas: Theorie des kommunikativen Handelns. Bd. I, S. 40.
