A jó és rossz tudásnak fája (Károlyi-biblia: a jó és gonosz tudásának fája, héber עֵץ הַדַּעַת טוֹב וָרָע) az Édenkertben említett egyik fa, amely a Bibliában, a Teremtés könyvében(Mózes 1. könyve), a 2-3 fejezetben van megnevezve, az élet fájával együtt.
A Teremtés könyvében
Elbeszélés
A Teremtés könyvének második fejezete leírja, hogy Isten az első férfit és nőt egy kertbe helyezte, ahol minden fának gyümölcséből ehettek, kivéve egyről, „a jó és rossz tudás fájáról”. A harmadik fejezet történetében a kígyó megkísérti a nőt, hogy egyen a tiltott gyümölcsből és ő engedve a kísértésnek, azt a férfival is megkóstoltatja. Isten ezután száműzi őket a édenkertből, akik egyben elbukják az örök életet is.
A zsidó kifejezés: טוֹב וָרָע (tov wa-raʿ), szó szerint jó és rossz-at jelent. Ez egy példaként szolgálhat a merizmusként ismert példabeszéd stílusra, egy olyan irodalmi eszköz, mely ellenkező terminusokat egyesít, annak érdekében, hogy egy általános megnevezést hozzon létre, szóval a „jó és rossz” kifejezés egyszerűen „mindent” jelent. Ez észrevehető az egyiptomi jó-rossz kifejezésben, mi általában „mindent” jelent. A görög irodalomban Homérosz szintén használja ezt az eszközt, amikor Télemakhosszal kimondatja a következő frázist: „Mindent tudok, jót és rosszat is” (Od.20:309-10).[1]
Ha a jó és rossz tudásnak fáját úgy értelmezzük, mint egy olyan fát, aminek gyümölcse a mindenség tudásával áld meg, akkor ez a kifejezés nem feltétlenül egy erkölcsi fogalmat jelöl.[2][3]
Habár ha az Istennel szembeni engedetlenséget vesszük, akkor ennek a kifejezésnek más értelmezései is figyelmet kívánnak.Robert Alter professzor hangsúlyozza, hogy Isten arra figyelmezteti a férfit, hogyha eszik annak a bizonyos fának a gyümölcséből, „halálra van ítélve”.[4]
Vallási nézetek
Judaizmus
A zsidó hagyományok szerint, A Tudás Fája és ennek gyümölcséből való evés a jó és rossz összekeveredésének kezdetét jelenti. Ezelőtt ez a kettő két külön dolog volt, és a gonosz csak feltételesen létezett. Habár a szabad akarat már jóval a gyümölcsből való evés előtt létezett, a rossz már azelőtt létezett, mint egy az emberi lélektől különálló egység, és nem egy az emberi természet számára kívánatos dolog.[5][6] A gyümölcsből való evés miatt ez megszűnt és létrejött a gonoszságra való hajlamosság (yeitzer hara).
Kereszténység
Egy márvány dombormű, Lorenzo Maitani munkája, mely az Orvieto-i katedrálison található Olaszországban, amely Évát és a fát ábrázolja
A keresztény teológiában, a tiltott jó és rossz tudás fájának gyümölcséből való evés következménye volt az eredendő bűn, amit Ádám és Éva elkövetett később úgy lett megörökítve, mint az ember bukása.
A katolicizmusban, Hippói Szent Ágoston azt tanítja, hogy a fát átvitt értelemben és valóképpen is kell elképzelni - hasonlóképpen Jeruzsálemhez, ami egyben egy igazi város és az Új Jeruzsálem is.[7] Ágoston kiemeli, hogy annak a fának a gyümölcsei nem voltak gonoszak, mivel mindent, amit Isten teremtett jó volt (Ter 1:12). Ádám és Éva engedetlensége volt az, akiknek meg volt mondva Isten által, hogy ne egyenek annak a fának a gyümölcséből (Ter 2:17), ami utálatosságot és rendetlenséget támasztott a teremtésben,[8] ezáltal az emberiség megörökölte a bűnt és a vétket Ádám és Éva bűnétől.[9]
A nyugati keresztény művészetben a gyümölcs sokszor egy almaként van ábrázolva, minek gyökerei Közép-Ázsiába nyúlnak vissza. Ez az elképzelés egy latinszójátékból eredhet: miként evett a mālum-ból (alma),[10] Éva leszerződött a malum-mal (gonosz).
Iszlám
A Korán soha nem úgy utal a fára, mint „A jó és rossz tudásának fájára”, hanem inkább, mint „a fára” vagy (Iblísz szavai szerint), mint „a halhatatlanság fájára”. A muszlimok úgy vélik, hogy mikor Isten megteremtette Ádámot és Évát, akkor kijelentette nekik, hogy az Éden minden fájának gyümölcséről ehetnek, kivéve ennek az egyéről nem, ezen által a Sátán megjelent nekik és azzal indokolta Isten tiltását, hogy az Úr azért nem engedi nekik, hogy egyenek ebből a gyümölcsből, mert fél, hogy angyallá vagy más halhatatlan lénnyé változnak.[11]
Ami után ettek a fáról, mezítelenségük megjelent számukra és elszégyenülvén leveleket varrtak össze és ezzel takarták el magukat. A Korán úgy említi ezt a bűnt, mint egy 'botlást', és ezután a 'botlás' után Isten végül odaküldte őket, ahol igazi helyük volt - a Földön. A történtek után Ádám és Éva könyörgései végett az Úr megsajnálta őket[12] és megbocsátott nekik.[13] Meg lett hagyva az, hogy aki engedelmeskedik az Istennek és követi az ő útjait, az részesülhet az örök életben (Dzsanna), aki viszont engedetlenek maradnak vele szemben és eltávolodnak tőle, azok az örök kárhozatra jutnak (Dzsahanna).
Isten a Koránban a következőket mondja:[14]„[Ó] Ádám gyermekei! Ne engedjétek, hogy a Sátán elcsábítson benneteket, mint ahogy azt szüleitekkel tette, kik kiszáműztettek az Édenből, és meztelenségük látható vált számukra. Ő [a Sátán] és az ő követői biztosan látnak titeket, olyankor is amikor nem gondolnátok.”
Más hagyományban
Egy Kr. e. 23–22. századból származó, mezopotámiai hengertekercset, amit Ádám és Éva hengertekercseként ismernek, Ádám és Éva történetéhez kötnek. George Smith (1840-1876) asszírológus a következőképpen írja le a tekercset: két egymással szemben álló alak (férfi és nő), akik egy fa két oldalán álltak, kezeiket a gyümölcse felé nyújtva, mindeközben a hátuk kígyóként van ábrázolva, ami arra utal, hogy "az ember bukása" már a korai Babilónia korszakában feljegyzett volt.[15]
↑Augustine, On the Literal Meaning of Genesis(De Genesi ad litteram), VIII, 4.8; Bibliothèque Augustinniene 49, 20
↑Augustine of Hippo, On the Literal Meaning of Genesis(De Genesi ad litteram), VIII, 6.12 and 13.28, Bibliothèque Augustinniene 49,28 and 50-52; PL 34, 377; cf. idem, De Trinitate, XII, 12.17; CCL 50, 371-372 [v. 26-31;1-36]; De natura boni 34-35; CSEL 25, 872; PL 42, 551-572
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tree of the knowledge of good and evil című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Bibliográfia
Alter, Robert. A translation with commentary. Mózes első öt könyve. New York: W.W. Norton (2004)
Knight, Douglas.szerk.: Watson E. Mills: Mercer dictionary of the Bible, 2d corr. print., Macon, GA: Mercer University Press (1990)
_-_Adam_and_Eve-Paradise_-_Kunsthistorisches_Museum_-_Detail_Tree_of_Knowledge.jpg)
