1971-ben a The New York Times részleteket közölt egy szigorúan titkos jelentésből, aminek alapján a közvélemény tudomást szerzett arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya a vietnámi háborúval kapcsolatban félrevezette a közvéleményt. A kormány bíróság elé idézte a lapot és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva eltiltotta attól, hogy a jelentésből további részleteket hozzanak nyilvánosságra. A jelentés másolatát eljuttatták a the Washington Post-hoz. Ezzel a lap szerkesztősége dilemmába került: vagy tartják magukat a bíróság döntéséhez és nem közlik a jelentésben foglaltakat, vagy a nyilvánosságra hozatallal törvényeket sérthetnek. Katherine Grahamnak, a lap tulajdonosnak döntenie kell. Graham vállalja a kockázatot, és további részleteket közölnek a jelentésből. A főszerkesztővel Ben Bradleeval közösen egészen a Legfelsőbb Bíróságig elmennek, hogy nyilvánosságra kerülhessenek a háború értelmetlenségét leleplező iratok.[3]
Érdekesség
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. 2006-ban Daniel Ellsberg alternatív Nobel-díjat kapott az 1971-ben történt kiszivárogtatásért.[4]
A filmben Nixon elnök eredeti hangját lehet hallani, amelyet a kiszivárgott felvételekről illesztettek a filmbe.[5]
A film a Watergate betörésről szóló jelenettel ér véget, olyan képsorokkal, mint ahogyan Alan J. Pakula híres filmje Az elnök emberei elkezdődik.