A Denel AH–2 Rooivalk (korábban Atlas CHS-2) egy korszerű alacsonytámadó harci helikopter, amelyet a dél-afrikaiDenel Aerospace Systems vállalat fejlesztett és gyártott. A Rooivalk elnevezés az afrikaans nyelvből származik, jelentése „vörösvércse”.
A Rooivalk feladatköréből adódóan támogathatja a saját mozgó páncélosegységeket, behatolhat az ellenséges terület fölé, illetve végrehajthat felderítő és kísérő feladatokat is. Az összesen 12 darab harci helikopterből az első 1999-ben állt szolgálatba, jelenleg a dél-afrikai légierőBloemfontein mellett települő 16. százada alkalmazza.
A fejlesztés története, rendszerbe állítás
A dél-afrikai határháború az 1980-as években rámutatott arra, hogy a dél-afrikai légierőnek szüksége lenne egy korszerű támadó és támogató helikopterre. Mivel ekkoriban az országapartheid politikája miatt bevezetett katonai embargó következtében nem jöhetett számításba külföldi harci helikopter beszerzése, a dél-afrikai vezetés a saját fejlesztés mellett döntött. A fejlesztéssel az Atlas Aircraft Corporation-t (Atlas Repülőgép Társaság - a Denel jogelődje) bízták meg. A cég komoly akadályba ütközött, mivel hazai fejlesztés hiányában csak a már korábban beszerzett nyugati helikopterekre támaszkodhatott. A programot több fázisra osztották, amelynek első lépéseként egy franciaAlouette III típusú helikoptert alakítottak át: az eredeti hajtómű és erőátviteli rendszer megtartása mellett tandem elrendezésű pilótafülkét, új futóművet építettek be, valamint az orra alá egy 20 mm-es gépágyú került. Az XH–1 jelölést kapott helikopter 1985. február 3-án repült először, majd a sikeres tesztek után a fejlesztők továbbléptek.
A következő kísérleti helikopterbe (XH–2) már a szintén francia Puma (valamint az ebből kifejlesztett, helyben gyártott Oryx) és Super Puma helikopterek meghajtórendszerét építették az XH–1-nél alkalmazott elrendezéssel (a nap által okozott visszatükröződések elkerülése érdekében a kabinablakokat egyszerű, hajlított plexilemezekből készítették). Ez a gép lett a Rooivalk prototípusa.
A dél-afrikai légierő által megrendelt 12 darab Rooivalk közül az első 1999-ben, míg az utolsó 2007-ben állt szolgálatba. 2007-ben a védelmi minisztérium 137 millió dollárt különített el annak érdekében, hogy minden helikopter rendelkezzen az összes szükséges képességgel, mivel minél előbb szeretnék őket bevetni békefenntartó küldetésekben.
A Rooivalkot a klasszikus harci helikopter-konfiguráció jellemzi, vagyis a kétszemélyes pilótafülke a tandem-elrendezést követi. Az elülső ülésben a WSO (Weapon Systems Officer - a fegyverrendszereket kezelő tiszt), míg mögötte, a jó kilátás érdekében kiemelt helyen a pilóta ül (mindketten energiaelnyelő ülést kaptak). A kabin, a sárkányszerkezet lényeges elemei és a fedélzeti rendszerek létfontosságú elemei golyóállóak, valamint páncéllemezekkel védettek.
A gép négyágú főrotort és ötágú farokrotort kapott, utóbbi a farok jobb oldalára került, a másik oldalra pedig a bólintást segítő vízszintes vezérsíkot kapott.
A hárompontos futómű farokkerekes elrendezésű, a futószárakat fixen rögzítették, így növelve a törzs sérülésállóságát egy kényszerleszállás esetén.
Hajtómű
A Rooivalk meghajtását két darab, a francia Turbomeca által szállított Makila 1K2 erőforrás biztosítja. Az eredetileg szállítóhelikopterek számára kifejlesztett gázturbina három axiál és egy centrifugálkompresszorát két turbinalapát-sor hajtja meg. A hajtóművek kiömlőnyílásait hűtőlamellák takarják, ezzel csökkentve a hőképet, növelve a helikopter túlélőképességét.
Elektronika
A pilóták munkájának megkönnyítésének érdekében a kabint ellátták a harci repülőgépekből ismert HOTAS helikopterekre specializált változatával, a HOCAS-szal (Hands On the Collective And Stick – kezek a kollektív- és a gázkaron), valamint szemmagasságú kijelzővel és éjjellátó készülékkel, így képesek harci tevékenységre és a földközeli repülésre minden időjárási körülmény között (és napszaktól függetlenül).
A Rooivalk fejlett navigációs és kommunikációs rendszereket kapott, melyek között megtalálhatóak a francia Thales Avionics nyolccsatornás GPS-e, egy digitális beszédtitkosítóval ellátott VHF/UHF rádió valamint színes, többfunkciós képernyők.
A pilóta és a fegyverkezelő tiszt a szintén a Thales által gyártott TopOwl célmegjelölővel ellátott sisakkijelzőt visel, mellyel a WSO képes a levegő-levegő és levegő-föld rakéták, valamint a gépágyú céljának kijelölésére. Az orrban lévő keresztstabilizált toronyban van az önműködő célkereső- és követőrendszer.
A helikopter védelmét erősíti az impulzus-Doppler radar és a FLIR (Forward Looking InfRared – előre néző infravörös) szenzor, utóbbi készülék lézeres távolságmérőt, célmegjelölőt és TV-kamerát is tartalmaz.
Fegyverzet
A Rooivalk többféle fegyverrendszerrel van felszerelve, amelyek között megtalálhatóak a levegő-levegő rakéták (a dél-afrikai Darter vagy a francia Mistral), a levegő-föld rakéták (a dél-afrikai Mokopa, az európai HOT, illetve az amerikaiAGM–114 Hellfire), valamint 70 mm-es nem irányított rakéták is.
Beépített fegyverként egy egycsövű, 20 mm-es F2 gépágyú áll rendelkezésre, amely 90 fokot képes fordulni másodpercenként (a gépágyúhoz összesen 700 darab lőszer szállítható).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Denel AH-2 Rooivalk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
