A 2010-es Monte Carlo-rali (hivatalosan: 78ème Rallye Automobile de Monte-Carlo) volt a 2010-es interkontinentális ralibajnokság első állomása, mely 2010. január 19-e és 23-a között került megrendezésre. A verseny össztávja 1668 kilométer volt, melyből tizenöt szakaszon 405 kilométert tettek meg mért körülmények között a résztvevők.
Nevezések
Összesen hatvanhárom páros nevezett a versenyre, melyből ötvenheten az interkontinentális bajnokság értékelésében is érdekeltek voltak. A nevezők közül tizenkilencen Szuper 2000-es, és tizennégyen egyéb N4-es kategóriába tartozó autóval voltak jelen.[1] Nevezők közt volt a RenaultFormula–1-es pilótája, a lengyel Robert Kubica is aki egy Renault Clio R3-mal indult,[2] valamint a Ford új Szuper 2000-esével, egy Fiestával nevezett az elmúlt két év rali-világbajnoki ezüstérmese, a finn Mikko Hirvonen is. Jelen volt továbbá két korábbi interkontinentális bajnok, Nicolas Vouilloz2008-ban, még Kris Meeke2009-ben nyerte meg a sorozatot.
Beszámoló
Prológ
A verseny január 19-én, a FranciaországiValence-ben vette kezdetét. Ezen a napon mindössze egy kilenc kilométeres prológ volt előírva a résztvevőknek. A szakasz helyi idő szerint fél hétkor vette kezdetét, így a mezőnynek sötétben kellett teljesíteni a távot. E táv eredménye azonban nem számít végül bele az összetett értékelésbe, mindössze a másnapi rajtsorrendet határozta meg. Az első tíz helyezett páros ugyanis, másnap fordított sorrendben rajtolt, az itt elért eredményei szerint. A havas-jeges úton a finn Toni Gardemeister érte el a legjobb időt, Vouilloz második, Kopecky harmadik lett.[3]
Első nap
A verseny első napja egy huszonhét kilométeres szakasszal vette kezdetét. Ezen a napon Hirvonen és Ogier dominált. Az első etapot Mikko nyerte, mindössze négy tized másodpercet adva honfitársának, a második Juho Hanninennek. Meeke harmadik, Ogier negyedik lett. A második, egyben az egész verseny leghosszabb szakaszán Ogier volt a leggyorsabb, közel tíz másodpercet adott a második Hirvonennek és jött fel a második helyre. A nap további részében ez a két szakasz ismétlődött. A harmadik etapon Ogier két percet vesztett miután a nézők havat hordtak a pályára melyen megcsúszott a francia és megütötte autója kerekét. Hirvonen megnyerte ezt a szakaszt is és már több mint fél perc előnye volt az ekkor második helyen álló Stéphane Sarrazin előtt. A nap utolsó gyorsaságija Ogier sikerével zárult. A francia ezzel három helyet javított összetett helyezésén és fejött az ötödik helyre. A nap végén Hirvonen állt az élen, mögötte a bajnoki címvédő Kris Meeke, majd a finn Joho Hanninen következett.[4]
Második nap
A második napon hat szakasz várt a versenyzőkre. Az abszolút második helyen álló Kriss Meeke rögtön egy kilométerre a napi első szakasz rajtjától egy jeges területen megcsúszott és leesett a fák közé.[5] Hibázott Stephane Sarrazin is, aki a hatodik etapon csúszott neki a hófalnak. A francia, Meekevel ellentétben folytatni tudta a versenyt, miután a nézők két perc alatt visszatették az útra. Az első nap nagy vesztese Ogier három szakaszt nyert meg és negyven másodpercet hozott Hirovonenen ezen a napon. A többi részsikeren Vouilloz, Hanninen és Hirvonen osztozkodott. A nap után továbbra is Hirvonen vezetett, honfitársa Hanninen második, még Ogier harmadik helyen állt.[6]
Harmadik nap
A zárónapra öt gyorsasági maradt melyből négyet éjszaka, sötétben tettek meg a résztvevők. A napi első szakaszon Ogier több mint húsz másodpercet dolgozott le hátrányából Hirvonenhez képest, és négy másodpercre közelítette meg a második Hanninent.[7] A következő etap után a francia már a második helyen állt, majd a tizennegyedik szakaszra vezető úton technikai problémái akadtak és a verseny feladására kényszerült. A szintén Peugeotos Franz Wittmann is az utolsó napon esett ki. Az osztrák versenyző az első éjszakai gyorson szenvedett balesetet.[8] A versenyt végül közel két perces előnnyel nyerte meg Hirvonen, megszerezve így a győzelmet a debütáló Ford-csapatnak. Másodikként Juho Hanninen, harmadikként Nicolas Vouilloz ért célba.[9]