2007. június 24-énelőrehozott parlamenti választást tartottak Ukrajnában, miután április 2-ánViktor Juscsenko elnök aláírta a parlament feloszlatásáról szóló 264/2007. sz. elnöki rendeletet, így próbálva meg csillapítani a politikai válságot.[1][2][3] A parlament és a minisztertanács álláspontja szerint a határozat alkotmányellenes volt, így tovább folytatta munkáját, s nem különített el alapot a választások finanszírozására.[4]
A válság
Egy nyolc hónapig tartó, a parlament és az elnök között folyó hatalmi harc végeredménye lett a parlament feloszlatása.[5] A Verhovna Radnán belül is csatározások folytak, főleg a Nemzeti Egység Koalíció és ellenzéke között. Ez sokszor addig fajult, hogy az ellenzék elhagyta a törvényhozás épületét. Egy hónappal a parlament feloszlatása előtt 11 ellenzéki képviselő a kormányzó koalícióhoz csatlakozott. (Válságellenes Koalíció). Az ellenzék szerint ez ellentétes az ukrán alkotmánnyal, amely csak politikai csoportoknak és pártoknak engedi meg a koalícióhoz történő csatlakozást, de egyéneknek nem.[6] Valójában néhány politikus arra panaszkodik, hogy többször kicserélték egymás között a szavazóókrtyákat,[7] s úgy szavaztak, hogy[8] jelen sem voltak az ülésen, amivel megszegték az Alkotmány 84. bekezdését.
2007. február 9-énOlekszandr Moroz, az ukrán parlament házelnöke, az Ukrán Szocialista Párt vezetője kifejtette véleményét a kialakult helyzetről. Azt állította, hogy Ukrajna elnöke, s annak pártja, a Mi Ukrajnánk Párt valamint a Julija Timosenko Blokk aktívan tervezik Ukrajna eddig elért demokratikus és politikai vívmányainak destabilizálását, hogy bebiztosítsák frissen megszerzett többségüket, amit a 2006-os választásokon kaptak.[9]
Egy héttel a feloszlatás előtt több tízezer ellenzéki támogató gyűlt össze, és a parlament feloszlatását követelte az elnöktől. Ezzel párhuzamosan hasonló nagyságú tömeg tüntetett a Verhovna Rada megtartásáért.[10]
Április 2-án, a parlament feloszlatásának a napján Viktor Juscsenko találkozott Viktor Janukovics miniszterelnökkel és Olekszandr Moroz házelnökkel. Nem sikerült megoldást találniuk a politikai krízisre. Délelőtt 11 órakor az elnök televíziós beszédében bejelentette döntését, miszerint feloszlatja a parlamentet, és előrehozott választásokat ír ki.[5] Ennek ellenére a Rada szavazott egy indítványról, miszerint a feloszlatás alaptalan volt, és folytatja tevékenységét.,[11] megtiltotta alapok képzéséét az elnökválasztásra,[12] és visszavonta a központi választási bizottság tagjainak a kinevezését.[13] A kabinet, a parlamentet támogatva, szintén megtiltotta választási pénzek elkülönítését.[14]
A választási bizottság becslései szerint a választás közvetlen költségei a 340 millió hrivnyát is elérhetik.[15] Julija Timosenko támogatja az elnök döntését, és a következőket mondta a költségekről: „Ha engedjük, hogy továbbra is a maffia irányítsa az országot, Ukrajna több tízmilliárd dollárt fog elveszíteni, mert Ukrajnát ma kirabolják.”[16]
Az Ukrán Alkotmánybíróság egy 53 parlamenti képviselő által beadott indítványt vizsgál, miszerint a parlament feloszlatásának nem voltak meg az alkotmányos alapjai. Ezen nézőpont képviselői azzal érvelnek, hogy az elnök az ukrán alkotmány[11] 90. része[17] alapján oszlathatja fel a törvényhozást. Kritizálják az elnököt, hogy nem hivatkozott erre a bekezdésre. Ehelyett hivatkozott az 5., 69., 77., 83., 102. és 106. bekezdésre.
2007. április 4-én Ivan Doborovszkij, a testület elnöke azzal érvelve, hogy nyomás alatt van, beadta lemondását, de a bíróság ezt nem fogadta el.
2007. április 5-én Janukovics az osztrák kancellárt, Alfred Gusenbauert kérte fel közvetítőnek.[18] A megkeresésre nem érkezett válasz, s mikor az osztrák diplomaták hallottak a hírről meglepődtek[19]
Április 6-án a Nemzeti Egység Koalíció megpróbálta úgy megoldani a problémát, hogy az átpártoltakat kizárta a frakcióból, és beterjesztett egy törvényjavaslatot, hogy egyének ne csatlakozhassanak a koalícióhoz.[20]
A Központi Választási Bizottság négy tagja – Jurij Doncsenko, Ihor Kacsur, Bronyiszlav Rajkovszkij és Olekszandr Csupankin (egyes hírek szerint az Anti-krízis Koalíció tagja) – betegség miatt távol maradtak a szavazástól, így a Bizottság döntésképtelenné vált.[21]
Április 7-én egy városi bíróság visszavonta 5.-i határozatát, mellyel megtiltotta a választási procedúra elkezdését.[22] Vladimir Kolesznicsenko, a Régiók Pártjának szóvívője, azt mondta, hogy a bíróságnak ez a határozata hamisítvány, és a választási folyamat még nem kezdődhet el.[23]
Április 9-én a Rada felkérte az európai államok fejeit, miniszterelnökeit és kormányait, hogy küldjenek képviseletükben személyeket, kik segíteni tudnak a krízis csillapításában.
Ukrajna parlamentje április 9-i döntésében kijelentette, hogy csak akkor támogatna egy előrehozott választást, ha ugyanebben az időpontban elnökválasztást is tartanának.[24]
Április 10-én egy Luhanszki területi bíróság nyilvánosságra hozta április 6-i határozatát, mellyel minden, a választások előkészítésére irányuló tevékenységet megtiltott. A határozat egy válasz volt a Régiók Pártjának egyik képviselőjének, Volodimir Ivanovnak egy vizsgálatára. Egyes hírek szerint ezt a határozatot visszavonták.
Választási kampány
Rögtön az elnök bejelentését követően az ellenzék, mely leginkább Julija Timosenko Blokkjából és a Mi Ukrajnánk csoportból állt, bejelentette, hogy rögtön elkezdenek kampányolni. A Régiók Pártjának, az Ukrán Kommunista Pártnak és az Ukrán Szocialista Pártnak még nincs kész programja, mert ők az elnöki döntést törvénytelennek tekintik.
A választásokra való készülés ellenére Juscsenko ellenzéke sátortáborokat szerveztek Kijevbe, és a tiltakozók egy részének ételt és pénzt osztanak. (Kb 4000 forintnyit naponta), hogy ott maradjanak.[25]
A választási eredmények regionális megoszlása
A térképek azt mutatják, hogy melyik régióban hányan szavaztak az adott pártra
A képen régiónként a legtöbb szavazatot elérők láthatókResults by electoral region (Percentage by national total vote)Vote (Percentage by electoral region)Swing 2006 to 2007 (Percentage by electoral regions)
.PNG)
.PNG)
.PNG)
.PNG)
.PNG)
.PNG)
.PNG)
.PNG)
.PNG)
.PNG)
